Nem akartam csak úgy lógva hagyni a blogot, de az utolsó napunk, hát szóval az eltelt. Ott tartottam hónapokkal ezelőtt, hogy szombat volt meg városnézés. Vasárnap reggel bementünk a központba, a Trafalgarig, innen sétálva indultunk a Buckingham Palace felé. Meg akartuk nézni a Fehér Ló Szobrát. Ehelyett mit néztünk meg? Igen. A Fehér Ló Szobrának Hűlt Helyét.

Ezután legalább szerencsénk volt és feltűnt, hogy sokan gyülekeznek egy nagy épületnél, tőlünk balra és lószag is volt. Telibe belepacsáltunk a lovas őrségváltásba, mázlink volt. Egyszer ezt is meg kellett nézni 🙂

[supsystic-gallery id=377]

Úgy gondoltuk, az ideális folytatás az, hogy összefagyunk a St.James parkban, ami maradéktalanul sikerült, de néha volt 1nm napos rész, ott álldogáltunk kicsit, hogy felmelegedjünk. Láttunk pelikánokat, fotóztunk mókusokat, arrébb löktünk sok hülye turistát, aki bele akart állni a képünkbe, szóval ideális program volt.

[supsystic-gallery id=378]

Eldideregtünk a Buckingham palotáig, ahol akkora tömeg volt, hogy konkrétan a palotát nem is nagyon láttuk (na jó, a tetejét esetleg). Kiderült, hogy megint valami buliba csöppentünk, aztán le is zárták az utat és érkeztek a lovak, a zenélő kiskatonák meg ilyesmik. Egész érdekes volt, de azért ebben a hidegben még jó, hogy csak pár percig tartott 😀

[supsystic-gallery id=379]

A sokat emlegetett eszméletlen hideg miatt elmentünk egy bevásárlóközpontba, hogy felmelegedjünk. Én szerintem sikerült a legjobb helyet megtalálni a bevásárlásra, végülis csak 41ezer ft volt egy nyakkendő 😀 Volt uzsonnacsomag a gyerekeknek, amiben szarvasgomba öntetes valami vaddisznós izé volt áfonyacuccal. Mondjuk ahhoz képest, hogy drága volt, úgy nézett ki, mint amit már kihánytak, de ez van. Ha a Fortnum and Masonben vásárolsz, akkor ez marad, ne válogass (itt van az étteremben az Ultimate Chocolate Gold kaja, ami sós karamell és fehér csoki fagyi, lépes méz, fekete csoki szósz, arany falevél és baerii kaviár, laza 14.655 Ft).

[supsystic-gallery id=380]

Innen lebuszoztunk a Westminsterhez, mert olyan nincs, hogy Liz ne lássa közelről a Big Bent. A korábbihoz képest annyi volt most a különbség, hogy nem csak az időjárás volt rémesen szar, hanem  éhesek is voltunk.

[supsystic-gallery id=381]

Elmentünk az Olympiához és bevágtáztunk az étterembe, ahonnan korábban hoztuk a kebabunkat (az az alkarnyi) és rendesen rendeltünk ételt és asztalnál ettünk (egyetlen alkalom az egész út során). Rendkívül finom volt, lopom is az ötletet, bárányhús rizzsel és a rizsben szárított erdei gyümik. Nyami 🙂

Aztán szokás szerint lovaztunk egyet, majd elmentünk a közeli plázába körbesasolni. Volt itt is minden, Superdry bolt (atyaég, beleszerettem egy táskába, de olyan drága…), Lotus bolt, benne egy kocsival, meg mindenféle izgalom.

Nem bírtuk rávenni magunkat utána (főleg én), hogy még visszamenjünk fotózni, így visszamentünk a karácsonyi vásárba és ettünk sült gesztenyét. Utána hazafelé beugrottunk még kajáért az aprópénzből egy Tescoba, majd mentünk pakolni és aludni.

A visszarepülés nem indult izgin. Kibuszoztunk a metroállomáshoz, ahonnan a reptéri buszunk indult, megkerestük a buszmegállót és ott vártunk. Lett ülőhelyünk is, úgyhogy végigaludtuk az utat. A reptéren egészen a biztonsági ellenőrzésig nem történt a világon semmi, node akkor bezzeg. Kiszedték a táskámat. Gondoltam, hogy fáj nekik a fényképező, volt már ilyen. Hát nem, a rajta lógó bizbasz fájt nekik, a Japánban vett kulcstartóm, ami úgy néz ki, mint egy shuriken (japán dobócsillag, ninják használták). Nem értettem, hogy miért, mert nem igazi, a körmöm élesebb. De hogy a shuriken illegális Nagy-Britanniában, ezért (ezt figyeljétek) nem hagyhatom el vele az országot. Mondom mi van? 😀 Szóval illegális, hát maradunk? Merthogy adtak három lehetőséget. A legkézenfekvőbb az, hogy ott marad a shuriken, én meg repülök (ja, ezt már a fegyveres, mentőmellényes katonák mondták el nekem, akiket kihívtak csak miattam, állatira gengszternek éreztem magam). A második megoldás az, hogy nem repülök és akkor visszakapom a shurikent és úgy jutok ki az országból, ahogy akarok (szóval az nem gáz, ha a buszvezetőt ölöm meg és vele együtt minden utastársamat a buszon), de nem légi úton. A harmadik totális nonszensz az lett volna, hogy kimegyek, beülök a taxiba, elmegyek a postára felbélyegzett borítékért (tök logikusan ilyet nem lehet kapni reptéren, se boríték, se bélyegző, minek is az), visszataxizok, majd befizetem az elsőbbségi sort, mert különben már nem érem el a gépet és TALÁN ezt sikerül is megoldani két órán belül. Hallottam már, hogy szar az angolok humora, de ez túlment minden határon. A shuriken természetesen náluk maradt és most ők a hibásak, hogy mehetek vissza abba a kis faluba Kamakuránál, hogy a nagy Buddha-szobornál levő boltocskából vegyek egy ilyet megint. Vagy kettőt, legyen tartalék. Lábjegyzet: már repültem ezzel a kis bigyóval korábban a tásimon és semmi baj nem volt vele.

Hát ennyi volt az angol utazásunk, volt itt minden, mint a búcsúban. Most pedig megyek vissza és írom a programunkat a következő japán útra 🙂