Sikeresen visszaértem, érdekes út volt. úgy kezdődött, hogy azt mondták, menjek ki 2 órával a vonat indulása előtt. Nem értettem, de nem kötekedtem, mégiscsak ők a kínaiak. Aha, kötekednem kellett volna. Viszont így volt egy aranyos staffos fiú velem a buszon, aki végig segített a bőrönddel, amivel valamit varázsolnom kell, mert most röpke 30 kiló. Azóta beugrott, hogy beletettem olyan dolgokat, amik nehezek és amik idefelé a hátizsákban voltak, de ügyeskedni kell és semmi nehezet nem vehetek és egy zacskóban hozok magammal pár dolgot is, ami nehéznek tűnik, azt csak felengedik a gépre.

A vonatállomáson letettem magam mellé a borítékot, amiben a vámpapírjaim voltak a gépeimhez, valakinek megtetszett, elvette. Végül mivel még a nyakamban lógott a zöld biléta, engem úgyis külön kapun engedtek be, szóval tök mindegy volt, de nem esett volna jól az ellenőrzés. a vonatút normális volt, találkoztam két belga hátizsákos sráccal, több, mint 7 hete vannak Kínában, most Hong Kong és mennek tovább Ausztráliába, Új-Zélandra és Kanadába. Innen is üzenem, hogy utálom őket és szerintem vagyunk még egy páran így. Később velük többször összefutottam a nap folyamán.

[supsystic-gallery id=609]

Letettem a csomagot a megőrzőben a vonatállomáson és mentem kicsit kószálni. Nem jártam rossz helyeken, de megint nagyon turistásak voltak, frissen festett épületek, csillog minden, ez a  Fung Ying Seen Koon.

[supsystic-gallery id=608]

Vettem megint végre nagyon finom sushit 1 liternyi üdítővel együtt komoly 1200 Ft-ért akkora adagot (édes rákos, yellowtail, lazac, csupa olcsó nigiri volt benne), hogy a végét alig bírtam megenni.

Délelőtt lichylevet ittam kókuszdarabokkal, ez egész finom, kár, hogy nem viszek haza mutatóba belőle (a táskában nehéz, kézben meg nem lehet ugye). Most mézes-körtés-mandulás cuccot iszok, ez olyan so-so.

Nem bírom elérni Patrickot a telefonján, úgyhogy várok, de elvileg meg van beszélve, melyik állomáson mikor találkozunk, csak nem tudom, ott lesz-e telefon és nem akarok így elindulni a világ végére (kint fogok lakni náluk, ők meg Északon laknak egész, közel az óceánhoz meg a kínai határhoz), de most már el kell, mert kell egy óra, hogy kiérjek.

Nagyjából ennyi, Hong Kong még mindig isteni, csak az embereket tudnám feledni.

Ja igen, találtam egy japán könyvesboltot és ezt úgy kell érteni, hogy kizárólag japán könyveik, újságjaik meg mangáik vannak, vettem is egy mangát komoly olyan 320 Ft-ért, gondoltam, majd akkor feccelek több pénzt bele, ha élvezem japánul is olvasni. Fogni nagyon klassz 😀