Reggel elindultunk, ittunk egy kávét valami helyik kis boltban (Tomato Jr. Cafe), majd megnéztük a Doraemon roadot, ahol egy picit még a nap is előbújt a kedvünkért.

Közel, sétatávolságra van innen a takaokai nagy Buddha, elsétáltunk ide a hóban. Délelőtt sem volt sokkal nagyobb élet amúgy, mint előző este. Szerettem volna innen goshuint, de egy takarítón kívül senki sem volt bent. Volt mellette viszont egy kis kávézó, vettünk buddhás édességet, de nem volt különösebben finom.

Itt van néhány városkép csak úgy random Takaokából:

Autóba ugrottunk és elgurultunk egy parkhoz, ami amúgy nem túl izgi, csak itt is Doraemon-szereplők vannak a játszótéren.

Kigurultunk a tengerhez, volt itt egy hangulatosnak tűnő városrész, de ebben a szomorú téli időben ez sem volt lenyűgöző. Betévedtünk egy kis templomba, sétáltunk egyet. Az egyik helyi pap nem engedett tovább minket, amíg ki nem nyitott egy épületet csak nekünk, hogy megmutassa a plafonon a sárkányfestést, illetve a kis házi készítésű edényeit, amiben a helyi halakat telelteti át.

Kimentünk a helyi halpiacra, ettünk fincsit, vettünk rák chipset (ez később életmentőnek bizonyult), valamint kértünk helyi fehér rákocskás fagyit. Ez gyakorlatilag amúgy vaníliafagyi volt lényegében, rajta egy rákocskával. Aztán lehet, hogy belemagyaráztuk, de némi rákos íze lett a fagyinak is. Lehetett itt rendes nagy rákot enni, de nagyon drága volt.

A közeli öbölben áll egy szép hajó, megnéztük azt, van egy kilátó is (csak sajnos üvegen keresztül lehet csak kinézni) és egy nagy kannon szobor. A hajóra be lehet menni, de tök távol van a jegyárusító iroda és annyira nem mozgatott minket, jártunk már több hasonló fedélzetén. A kilátó egy korábbi világítótorony volt és ahogy vitt fel az utunk a csigalépcsőn, végig feliratok voltak, hogy “már csak 25 fok”, “hajrá!”, “harcolj” és ilyenek.

Toyama felé indultunk, útközben megálltunk egy kilátónál. Nem rossz, csak ha szebb lett volna az idő, biztosan ez is az lett volna. Mármint szebb. Látszik viszont innen a shinkansen-sín, amihez a hegyek szép hátteret biztosítanak.

Sétáltunk egyet Toyamában, de be nem mentünk sehova a parkolóházon kívül. Megnéztük a kastélyt, láttuk a villamost, néhány csatornafedelet és ennyi. Volt itt még egy kilátós rész, ahol kár, hogy nem kezdték korábban a karácsonyi kivilágítást, mert szépnek sejtjük, de olyan hideg volt, hogy nem tudtuk kivárni. Mondjuk a vicces elefántokat díjaztam, ha nem is értettem, miért vannak itt.

Másnap, amikor indultunk elfelé Takaokából, esett az eső, így csak napokkal később, amikor újra erre jártunk, akkor néztünk meg még egy negyedet, amire érdemes időt szakítani, ez a Kanayamachi.

És ekkor megálltunk még egyszer a Takaoka állomásnál is, hogy megkeressem és lefotózzam a Doraemonos postaládát, mert korábban erről nem tudtam. Nem túl legális helyen parkolt le addig Marci és pont jött egy rendőr, ezért elment onnan egy körre, de én csak a mobilommal kiugrottam fotózni ugye. Az jutott eszembe, hogy ha ott elhajt tőlem pénz, internet és útlevél nélkül, akkor jó kis extraprogram kerekedik belőle, de szerencsére visszajött.