Reggel Marci elment átvenni a kölcsönzött autót, mert annak sok értelme nem lett volna, hogy hárman fizessük a metrójegyet, amikor úgyis arrafelé mentünk volna tovább, amerre a szállás volt, így mi megvártuk őt.

Egy cukker Ford Focust kaptunk, feketét, hogy amikor napsütésben a napon hagyjuk, akkor egyből szaunázhassunk is. Jójó, van benne légkondi, de na.

Kimentünk dél felé a városból, de a déli részen még megnéztük a Lin Family Gardent az elején. Illetve megnéztük, ami nyitva van belőle, mert teljes rekonstrukción esik át éppen a kertecske, de amúgy cuki és ingyenes a belépő is.

[supsystic-gallery id=822]

Azt hittük, megbüntettek, Marci megkereste a parkolóőrt, hogy miért meg hogy lehet befizetni és ilyenek, mire a csávó lazán közölte, hogy kitörli. Végülis, ha neki ez így jó, részünkről rendben 😀 Ezután rögtön találtunk is egy templomot és mivel akkor még nem volt herótunk tőlük (tényleg minden sarkon van itt egy kínai tempi), bementünk megnézni, meg aztán az előtte levő kis parkban körbefotóztuk a buddhákat.

[supsystic-gallery id=823]

Elindultunk tovább dél felé, az első állomás egy tengerparti megálló volt, a Jóreménység foka (nem viccelek), itt ettünk egy édes disznós sült kolbászt (Taiwan válasza a hotdogra) és nagyon finom fagyit, ami vékony palacsintatésztába volt rakva és a kétféle fagyi mellé (nekünk édes burgonyás és sárkánygyümölcsös volt) még egy tömbből reszeltek mellé aprólékot, ami mogyoró volt karamellába zárva. Azt furcsállottuk, hogy petrezselymet is akartak tenni bele, abból nem kértünk azért.

[supsystic-gallery id=824]

Következő megállónk a Dajia Jenn Lan templom volt, mert templomból sose elég. Szépike, de tényleg az összes ugyanolyan volt pár nap után.

[supsystic-gallery id=825]

A következő megállóba épphogy beestünk még zárás után, viszont a tömeg már elment és amíg pakolta a személyzet az aznapi buli felszerelését, addig mi körbefotóztuk a helyet. Igazából a kertben ülő hatalmas Buddha miatt jöttünk, ekkor még azt se tudtuk, hogy sac/kb több ezer buddhát fogunk még látni az út során.

[supsystic-gallery id=826]

Elmentünk a hotelbe, elfoglaltuk a szállást (előtte Anikót kiraktuk az ő helyén), majd azt gondoltuk naïvan, hogy az éjszakai piacon lövünk valamit enni. Persze, a végén találtunk egy közepes helyet (bár inkább csak nekem ízlett, a többieknek annyira nem), de a piac nagy részén valami olyan elviselhetetlen bűz volt, hogy egyszerűen hiába volt pár finomnak tűnő utcai étel (és itt nem is tabu enni őket, elvileg nem lesz gondunk tőle), de egyszerűen elvette az étvágyunkat. Az ételárak egyébként kb. japános magasságokban vannak, ami meglepett minket, azt hittük, jóval olcsóbb lesz minden. A szállás olcsóbb is, de úgy általában a bolt és az étkezések nem. A benzin jóval olcsóbb, 239Ft fixen a 95-ös az egész országban, a boltokban pedig majdhogynem kizárólag japán ételeket, csemegéket és italokat lehet kapni – csak drágábban, mint Japánban. A benzinkutak nem az áraikkal versenyeznek egyébként a vevőkért (hiszen nem tudnak), hanem kis figyelmességeket adnak. Az egyik tankolásnál két flakon vizet kaptunk, aztán pedig törlőkendőt a következőnél.

[supsystic-gallery id=827]