Bár itt töltöttük a szilvesztert is, nyilván nem telhet el cserivirágzás anélkül, hogy ne jönnék ki (na jó, néha kihagyom) egy pár emberrel. Most sem történt másképp, a Korean Airrel indultunk.
Az első járaton halas ételeket kértem, a másodikon kósert, hát én soha többet, megint vegát kaptam. Ez a kép az albumban konkrétan a mi gépünket ábrázolja, ember kijött a reptérre lekapni minket, amennyire a sötétben lehetett. Érdekes, hogy csak papucsot és fogkefét kaptunk a kis csomagunkban, általában szokott több dolog lenni, de máshol papucs van ritkán.
Hosszú átszállásunk volt, gondoltuk, kimegyünk a városba kicsit. Ez nem ment olyan egyszerűen. A gyorsvonatra (KTX) lehet kártyával venni jegyet (nem váltottunk pénzt), de arra elfogytak a jegyek. Túl későn indult a következő vonat, hát akkor menjünk a sima vonattal, az meg csak KP-val megy. Jó, akkor vegyünk le pénzt, de az automata a reptéren kizárólag koreaiul tudott. Végül megvártuk a következő gyorsvonatot inkább és így csak egy két órás sétára futotta Seoulban, de azért jó volt, csak picit cidri. Ettünk némi streetfoodot is és láttunk egy magyar éttermet, Szimpatikus volt a neve, ami meglepett.
Sima érkezésünk volt Tokyoba, időben is, de ez is azt jelentette, hogy taxival kell a hotelig utaznunk, túl késő volt. Lehetett volna úgy, hogy a reptérnél alszunk, de akkor hajnalban kell bevinni a holminkat az Asakusa környékére, ami miatt egy órával korábban kellett volna kelni, azt meg akarja a fene. Szóval megérkeztünk, mondom OK, vegyünk internetet. Az automata üzemen kívül volt, az információs pultnál egyetlen helyre irányítottak minket és ott pont csak olyan SIM kártya volt (és ez egy hosszadalmas sor után derült csak ki), amit nem lehet megosztani emberek között. Ez nekem azért rossz, mert én egy dekódolt telefont hozok (az osztrák telefonok alapból nincsenek kiütve, hanem függők) és arról szórom a netet saját magamnak, így én nem vettem itt.
A szállásom több volt, mint korrekt, egy “kapszulában” szálltam meg, ami igazából egy mini szoba volt közös fürdővel. Az ágy alá be lehetett tenni a csomagot, a tárolóját kulccsal zárni, így bármikor hozzáfértem mindenhez, viszont ez azt is jelentette, hogy mindenki csörgött-zörgött éjjel és hajnalban is. Volt egy kínai nő, úgy húzta a lóbőrt, hogy férfiaknak is becsületére vált volna. Ez amúgy a MyCube by MyStays szállás, azért én nagyon ajánlom, szép hely és makulátlanul tiszta, árban meg verhetetlen, ha az ember kiegyezik azzal, hogy nincs saját fürdőszobája.
Reggel elsétáltunk az Asakusa felső részére, először a folyóhoz, aztán tovább. Először meglepett, hogy a Bandai Fun Fan utcán több bábu van kirakva, mint ami ősszel volt. Most itt az albumba csak az újakat tettem bele és egy cukker rendszámtáblát, amit útközben találtam.
Amíg a manóim a Sensoji templomot járták, én ellátogattam az Asakusa szentélybe, hogy bezsákoljak egy goshuint (ekkor mégnem tudtam, ezen az úton hány újat szerzek be) és ettem egy kis édességet. Utána felvittem őket két kilátóba és bezsákoltam egy további goshuint. Nagyon szép időnk volt. Kicsit csodálkoztam, hogy mi az a szarvasbogár az egyik utcában, de Japánban vagyunk, itt minden normális.
Délben muszáj volt beugrani az Ueno parkba, mert tudtam, hogy streetfood standok lesznek, de azt nem sejtettem, hogy a márciusi hideg idő miatt egy árva fia cserivirág nem lesz. Én elindultam bezsákolni két goshuint, így véletlenül láttam egyet útközben, de a többiek ezt nem látták. Innen lementünk a Shinjukuhoz, majd a Meiji szentélyhez, ahol volt egy kis szabadidő mindenkinek és véletlen beleszaladtam az internetes sztár kutyasétáltatóba, aki most 19 kutyával járta az utcákat. Innen a Shibuyára mentünk, aztán fel a Shibuya Sky kilátóba, ami megint fantasztikus volt, néhányszor voltam már fent. Este beültünk még néhányan sushizni egyet egy Sushizanmaiba, aztán láttunk egy biciklis rendőrös igazoltatást is, ahol ellenőrizték a rendőrök a canga felszerelését és a tulajdonjogát is (Japánban regisztrálni kell őket, kvázi rendszám van rajtuk).
Következő nap is sütött a nap, mentünk a külső Tsukiji piacra, ahol elengedtem mindenkit, hadd vadásszanak maguknak a harcmezőn valami tápegységet. Én beültem az első random helyre, ahova nem állt sor és nagyszerűt ettem. Ezután Ginzában sétáltunk egyet és mentünk a Kiyosumi teien parkba. Itt találkoztunk egy meglehetősen furcsán öltözött férfival. Megkérdeztük, hogy szabad-e lefotózni, azt mondta, hogy ha nekünk nem gond, hogy ő férfi, természetesen. Ez a hobbija, hogy néha beöltözik nőnek.
Útközben a Fukagawa Edo múzeumhoz beugrottunk a kis Buddhámhoz, közben felhúztak köré egy szép kis templomot, ami ősszel még le volt zárva. Ahogy sétáltunk tovább az állomás felé, egy boltos bácsi játszott valami fa vacakkal, amivel magára vonta a figyelmét, szóval bementünk hozzá és alaposabban bevásároltunk nála.
Még előttünk állt egy séta a Ryogoku negyedben, ahol megmutattam a manóknak a helyi érdekességeket, majd mentünk a császári palotához és Godzillához. Nagyon kész volt a végén mindenki, így az utolsó programunk előtt beiktattam egy vacsoraszünetet, amire szüksége volt mindenkinek, nekem is, hogy bírjuk végig, mert nagyon jó hely még volt előttünk.
Az utolsó pont pedig nem volt más, mint az új, nagyobb helyre költözött teamLab Borderless, ami ismét bebizonyította, hogy még úgy is megéri a belépő árát, hogy én azért voltam az előző kiállításukon is és azóta még jó sok helyen (még kétszer egy másik tokyoi kiállításon, kétszer ennek a kisebbik kiadásán, egy osakai, egy fukuokai és egy szingapúri helyen). Akárki Tokyoba jön, ide muszáj eljönnie, egyszerűen a szava el fog állni, már megvan az újabb jegyem májusra is Marcival.
A következő napon szabad program volt és olyan rossz idő, hogy a japán ismerőseim olyanokat posztoltak a Facebookra, hogy a hőség híján úgy érzik magukat, mintha tájfun szezonban lennének. Konkrétan én az Ueno toshogunál kezdtem és mire elértem az Ueno állomástól a szentélyig, esernyő ide vagy oda, átázott a nadrágom és a kabátom is. Egyébként csak goshuinért jöttem ide, ezért úgy csináltam, hogy 9-re ideérjek nyitásra, de csak ott derült ki, hogy a goshuinos iroda csak fél 10-kor nyit. Ott álltam a szakadó esőben, hogy most mi legyen, ilyen időben én nem várok fél órát, az teljesen kizárt dolog. Ahogy ott morfondíroztam, megjelent egy férfi és mondta, hogy az iroda csak fél órával később nyit. Mondtam, hogy látom a kiírást, de ezt nem tudtam és jöttem magamnak és még 3 embernek a speckó, havi goshuinért. Mondta, hogy várjak egy kicsit és nem sokkal később visszajött, kinyitva a kerítést, hogy menjek vele. Időközben a hátsó irodában megírtak a napi dátumra négy goshuint nekem, kifizettem és soron kívül kiszolgálva nem győztem hálálkodni és mentem tovább. Ez a goshuin a nagy eső miatt nincs lefotózva, mentem a következő helyre, a Sakura szentélybe, ahol már az eső is elállt és egyből kértem egy festett és egy limitált kiadású goshuint is.
Délután elmentem a Shinjukuhoz, mert egyetlen boltban lehet csak kapni Godzillás goshuin füzetet, vettem egyet, kikérve egy ausztrál sorban álló férfi véleményét, melyiket válasszam. Aztán láttam fincsiségeket a közelben, muszáj volt megállnom. Innen a Tokyo Tower tövéhez mentem (de szép alliteráció, atyaég) és ott is elsétáltam néhány helyre. Innen már nagyon szép volt a nap, így még elmentem néhány eldugottabb pontra. Amikor este kész voltam, már csak beugrottam egy random udonos helyre és nagyon jól tettem, isten finomat ettem, el is mentettem későbbre a helyet, hogy meg tudjam mutatni Marcinak. A következő album utolsó képéhez sztori tartozik. Reggel induláskor lementem a portára, mert úgy emlékeztem, 3 naponta van takarítás a kapszulában. Ott megnézte a nő a foglalásomat és azt mondta, hogy de egy hét után jár csak, nekem pedig nincs annyim, csak 6 napom van. Este a mellékelt szép kis üzi várt a kapszulámnál, mert nem vette figyelembe reggel a nő, hogy nekem előtte is volt egy külön foglalással egy éjszakám. Én egyébként közben elkönyveltem, hogy tévedtem, megesik. Ekkor egyébként még nem voltam kész, amikor odajött hozzám, amíg pakolásztam és mellém térdelve bocsánatot kért még egyszer, hogy hibázott. Megkérdeztem tőle, hogy van-e esetleg csomagfeladáshoz papírjuk is, mondta, hogy van és kértem tőle 4 darabot. Ezt külön ismét felhozta nekem a kapszulámhoz. Maximális japán vendégszeretet ez kérem szépen.
