Marci talált egy videóban egy szimpi halpiacot még otthon és rám hárult a feladat, hogy beillesszem valahogy a táncrendünkbe. Ehhez korán kellett kelni, 6 körül már indultunk. Úgy szálltunk rossz vonatra, mint a huzat.

Majdnem párhuzamosan megy két vonal, hát nem a megfelelőre szálltunk, ami egyetlen helyen volt úgy mondjuk hogy közel a másik vonalhoz. Szerencsére express volt, ezért leszálltunk annál a megállónál és sietve átsétáltunk a másikhoz, ahol csak helyi vonat ment és ezzel végülis felszálltunk arra, amelyiket Sendaiban elrontottuk. Na nem romlott el a vonat, értitek. Sajnos reggel annyira igyekeztünk a vonathoz, hogy nem volt idő már berakni a csomagunkat szekrénybe, így vihettük a hátunkon.

Innen még sétáltunk egy 20 percet a halas helyig, de ez is nagyon jó volt, önkiszolgáló donos szintén. Itt úgy kell csinálni a Shiogama halpiacon, hogy az ember vesz mindenféle tengeri dolgokat és a végén megy a pulthoz, vesz hozzá rizst levessel, majd leül hamikázni. A jegyes rendszer talán jobb volt Aomoriban, itt azért találtuk elég nagy különbségeket árban.

Kicsit megcsúsztunk időben, később indultunk vissza Sendaiba, így kicsit menet közben alakítani kellett a programon. A Rinnoji templomba mentünk elsőként, miután végre beszekrényeltük a nehéz cuccainkat, ez a hely a szép kertjéről híres igazán.

Itt picit elrontottam, azt hittem, van egy jó goshuinos hely a városban, na az nem volt, volt viszont egy tonhalas étterem, amit Marci bebökött a térképen és itt volt a közelben, beültünk oda ebédelni. Annyira szerintem nem volt mondjuk extra, ennél szoktunk jobbakat enni, túl csípős volt a pác.

Innen délre mentünk, megnéztük a Zuihodent. Csak az vigasztalt a hegymenet közben, hogy ha kocsival érkeztünk volna, ugyanennyit kell caplatni felfelé, mert a parkoló is lent volt egészen az alján. Amúgy szép hely, kötelező pont, ha valaki a városba jön.

Volt még napsütéses óránk hátra zárásig (általában 4-5 körül minden templom, szentély bezár, bár utóbbiak látogathatók, csak az iroda nem megy, hogy goshuint szerezzen az ember), ezért felpattantunk egy buszra és mentünk az Osaki Hachimanguhoz. Itt nem szent póni volt, hanem tyúkok szaladgáltak, de én le nem térdelek azért, hogy rendesen lefotózgassam őket. A goshuin rendszerük egészen innovatív volt, ilyet nem láttam még, de annyira nem volt szép. Én amúgy is amolyan adományként tekintek részben ezekre, hogy ezzel támogatom a helyeket, ha nincs belépő. Ha van belépő is, akkor nincs mentségem.

Emellett a szentély mellett volt a Ryuhoji sárkányos templom, ide beszaladtunk még sárkányos goshuin reményében és nem kellett csalódnom. A kettőt egyben adták, a bal oldali festett, de a papír is jár hozzá jobbról.

Visszabuszoztunk szépen az állomásra, felkaptuk a csomagjainkat a felmatricázott szekrényekből és mentünk Aizu-Wakamatsuba, ami így nagyon egyszerűen hangzik, de egyébként majdnem egy óra shinkansen és onnan még 60-90 perc vonattól függően. Mire odaértünk, sötét volt, így csak a hotelbe mentünk. Az állomáson volt viszont egy hely, ott fel lehetett venni JR-os kabátkákat, kicsit lehetett vidámkodni.