Ez a második napunk itt és ha csak ezt az egyetlen napot töltöttük volna itt, akkor is megérte volna. Reggel felkeltünk szépen és miután konstatáltuk, hogy az idő bár meleg, de fürdésre alkalmatlan, ezért egyből pakolás után indultunk a Churaumi akváriumba. Nem akarok számokkal untatni senkit: itt van a világ második legnagyobb medencéje, most már lelőhetem a poént is, úgyis látszik a  képeken, van 3 cetcápájuk (a rengeteg egyébség mellett). Egy nagy parkban van, aminek a neve Ocean Expo Park, ingyenes virágkiállítással, delfin show-val, egy szép stranddal (az öltözőszekrény bérlése kicsit fizetős), két belső buszjárattal (napijegy kb. 500Ft), egy okinawai tradicionális házakat bemutató kiállítással (skanzen), meg még pár dologgal. Abszolút megéri. Az akvárium maga fizetős, alapból azt mondanám, hogy nem is feltétlen olcsó, de egyértelműen megéri, hiszen a parkban levő dolgokért is sokat kellene fizetni (mondjuk a halas rész se rossz).

Az első rész egy csillagsimogató volt, hasonló, mint a rájákkal, csak ugye csilliket lehetett simizni, meg tengeri ubikat megfogni. Utóbbi vicces volt 🙂 mint egy nagyon laza zselés valami.

Ezután kicsit sablonos rész jött, nem túl meglepő módon halakkal. Kicsit maszatoltunk azért itt is.

11-kor kezdődött a delfin show, úgyhogy mentünk azt megnézni. Nem csak palackorrú volt nekik, hanem kis kardszárnyú delfin is (guglizzátok meg, ez nem a fekete-fehér kicsiben). Konkrétan olyan feje van, mint az aliennek. A show maga nem volt egy húha, de ingyen volt, ne lamentáljak. Vicces volt a 150-600as obival fotózni az utolsó előtti sorból 🙂

Betámadtuk a mütyürboltot, lőttünk polipos hotdogot meg valami okinawai csodakaját (alternatív harudacska) és nem maradhatott ki az édesbabos kitkat sem 🙂

Visszamenve az akváriumba, először felsz.pás volt, kisebb, de szép medencék halacskákkal. Igen, megtaláltuk Némót, ahogy elnéztem, az unokái is ott voltak.

Itt jött a nagy húha, a nagytotál a cetcápákról. Nem akarok elfogultnak látszani, de mocskosul szép. 3 cetcápa, egy citromcápa és rengeteg rája, kétféle manta. Tiszta kánaán.

Ezután jött a közepes húha, a cápás medence. Nem volt rossz, volt egy kiállítás is mellette a cápákról, a fogaikról és preparált embriókról, meg egy felvagdosott cápaszobor, hogy a belseje hogy nézne ki, ha imitt-amott átnyisszantaná az ember. No para, műanyag volt.

Innen fel lehetett menni az emeletre, megnézni, milyen a hatalmas medence felülről. A csobbanást valamiért szigorúan tiltották 😀 de nagyon jó ötlet fentről a sok erős lámpa, napfényes hatást kelt.

Volt egy kilátórész is, ahonnan látszott a területen belüli strand is (ez külön belépős, de valami apró összeg), viszont csak egy hét múlva nyit.

Be lehetett ülni kicsit a bálnás medence alá is. Ja, most tényleg sikerült elhagynom a hajcsatomat, viszont Marci kétszer is elhagyta az egyik obijának a sapkáját és mindkétszer megtalálta.

Még kószáltunk a halak között, aztán kimentünk a partra.

Bementünk a vízbe és UTÁNA elolvastuk a táblát, milyen mérges állatok vannak ott és miért nem kellene belemenni, mert utána kórházba kerülünk. Mellékelve az egyik képen a mérgező cuccok. Mindegyik. Höhö.

A kertben virágokból kirakott tengeri állatok voltak (befelé láttuk egy részüket, pózoltunk is velük, ahogy kell), hasonló, mint a virágfesztiválokon, tök szépek voltak.

Itt volt még egy okinawai falu másolata is, mindenhol automata idegenvezetéssel. Meg kellett nyomni egy gombot, hogy milyen nyelven szeretnéd hallani a leírást és amíg sétáltál a házban vagy körülötte, mondta, mit kell tudni róla. Nagyon praktikus, el úgyse olvasná a fél banda. Japánt, angolt és kínait lehetett választani (nem említettem még szerintem, de rengeteg a kínai turista, alig van nem ázsiai ember itt).

Ezután átmentünk a másik hotelbe. Hát hogy is mondjam egyszerűen: álomszép. Kb. 800 szoba van, ennek megfelelően hatalmas az egész hely, a parkolója is. Csomó étteremből lehet választani vacsizni, mi egy barbecue helyet választottunk. A tengerparton sütögettük a kisállatokat, zöldségeket, meg mellette ittunk egy sört (Marcié, egy liter helyi Orion) és egy helyi Mai Tai koktélt. Utóbbinak köze nem volt az eredetihez, tejszínt nem látott, csak mintha citromlevet öntöttek volna fel ananászlével.

No és itt a szobánk, amint éppen vjúvolja az ósönt. Cserélnünk kellett, mert kétágyasat adtak a franciaágy helyett:

Itt pedig mi vjúvoljuk az ósönt az erkélyről: