Numazuban reggel megnéztük jól az ablakunkból a Fujit, mert innen is látszott, aztán sétáltunk egyet a városban, csatornafedeleket keresve, közben kávét szürcsölgetve.

A város amúgy nagyon csendes reggel és iszonyat hideg volt. A belváros után igazából csak egy csatornafedél miatt akartunk kigurulni a kikötőbe, de találtunk ott egy szimpatikus halpiacot, így betértünk oda is és vettünk későbbre ennivalót. Numazuban minden két dologról szól egyébként, a Fujiról (még egy szemetest is láttam a dekorációjával) és egy animéről.

Van a város közelében több jó pont is, ahol Fujit lehet fotózni, így ezeket vettük sorra. Persze pár nappal később elém került Facebookon egy újabb jó hely, úgyhogy mehetünk vissza majd.

Kakegawában két múzeum volt bebökve, az egyik közben télre bezárt, a másikba mentünk, a Yamaha zongoratermébe, de ezen a napon az is zárva volt. Láttunk viszont sok teaföldet a környéken, ilyen sokat egy rakáson még soha nem.

A közelben van a Kasuisai templom, amiről csak annyit tudtam, hogy van egy nagyon menő WC-je. Előbb bejártuk az egészet, majd a goshuin-pultnál megkérdeztem, hol van az és mondták, hogy az egy zárt rész, ahova 500 yen a belépő, de épp egy kiállítás is van, így bejártuk azt is. Szép hely volt, abszolút megéri a belépőt és még láttunk kántáló szerzeteseket is. Goshuin egyébként háromféle van nekik, én úgy választottam, hogy megkérdeztem a készítőt, hogy neki melyik a kedvence. A középső volt.

Legurultunk a tengerhez, volt itt egy torii a parton. Nagyon erős szél volt és kicsit messze volt beljebb a torii, de azért fotózgattunk. Éppen volt egy fotóverseny, így volt egy stand, ahol ingyen osztogattak meleg édesbab-levest mochival, hogy tartsák az emberekben a lelket, hogy fotózzanak. Ittunk egyet-egyet mi is, finom volt, de nem maradhattunk, dolgunk volt még. Nagy kár egyébként, hogy nem volt időnk, csodaszép naplemente volt később, láttuk messziről.

Szóval ami fontos még hátra volt a napból, az Marci kedvenc csokikájának egy nagyobb boltja, a Black Thunder Toyohashi Shop, itt bevásároltunk kicsit. Aranyos hely, de azt vártuk, hogy lesz néhány korábbi limitált kiadásból is vásárolható csoki. Mikor kijöttünk, láttuk azt a szépséges naplementét, de nem értünk már vissza a tengerpartra időben fotózni, láttunk viszont útközben egy Black Thunder teherautót is.

Nagyon lassan értünk be Nagoyába, borzasztó volt a közlekedés, így töröltük az est további programját. Nagoyában meg akartunk nézni egy karácsonyi vásárt, de nem találtunk ilyet. Szombat este volt, egy szimpatikus étterembe se jutottunk be, így csak boltban vettünk egy kis csirkét.

A szállásunk nagyon jó volt amúgy, egy love hotel (a trükkös Hotel Love névre hallgat egyébként). Gyakran ilyenkor lehet szobát választani, mert mindegyikben szokott lenni egy téma, én előre írtam nekik, hogy a ninjás szobát szeretném, ha megoldható és azt kaptuk.

A karácsonyi reggelinkhez egy sushizót választottunk. Először nem ezt akartuk, de ahova mentünk, ott vagy 1-1.5 órás várólista volt, nem akartunk ennyi időt vesztegetni rá. Egyébként nagyon nehéz a belvárosban a parkolás, előző este is nagyon sokat fizettünk érte, de most tele is voltak a parkolók a horror árak ellenére.

Ezután szétváltunk, Marci ment a Toyota Commemorative múzeumba autókat nézni, én buszra ültem és mentem egy nagy Buddhához a Toganjiba. Nem rossz és tényleg hatalmas szobor, de csak ezért ide kibumlizni annak, aki mondjuk először van a városban, nem érdemes. Én csak simán meg akarom ismerni világszerte a buddhaábrázolásokat.

A kastélynál volt a találkapont, ahol volt egy új rész, amit Marci még nem látott, én meg már igen. Útközben több kutyussal haverkodtam és vettem helyi hal alakú taiyakit nekünk, nagyon finom volt, bár a hely kicsit turistás. Nagyon.

Innen már együtt mentünk a Fukojihoz. Az itteni óriás Buddha hangulatos, de nem olyan nagy, mint az előző zöld. Ez is pici templom egyébként.

Siettünk még, hogy két helyet meg tudjunk nézni. Az első pont a Tagata szentély volt, ami megint egy szaporodással kapcsolatos hely, hogy úgy mondjam. Érdekesség, hogy a közelben van egy női csecsekről szóló templom is.

Siettünk, hogy még lássuk relatív világosban a Hotei Buddhát is. Elég nagydarab, ő ezen a napon a legnagyobb (meg amúgy Japánban is előkelő helyen van), de csak kerítéssel van körülvéve, amúgy semmi izgi. Érdekesség, hogy szokták úgy fotózni, hogy a vasúti átkelő lámpája legyen a szeme (és ezért a beceneve szemüveges Buddha is). Mi is meglőttük ezeket a képeket, de inkább egy nem dehonesztálót teszek ki róla.

Este még várt ránk a karácsonyi vacsora. Ezt kicsit unorthodoxra vettük, előbb ettünk egy kis tempurát (eszméletlen finom volt a tempurázott daifuku, benne babbal és eperrel, ilyet először láttunk), majd két csirkecombot és egy epertortát, hogy azt egy ninja karddal vágjuk fel, ami a szobában volt egyetlen lehetőségként.