A hétfőt kicsit eltoltuk. Reggel még időben keltünk és indultunk el, megnéztük a szállás melletti kis templomot, illetve a temetőjét, majd mentünk az állomásra. Itt úgy döntöttünk, nem a shinkansennel, hanem hagyományos vonattal megyünk. Itt és az odawarai állomáson az információs irodába való sorban állásnál, illetve beszélgetésnél (melyik bérlet lenne a legpraktikusabb a környékre, mert már kora délután volt) elúszott a napunk. Érdekesség, hogy magyarokkal találkoztunk az egyik kisvonaton, két nő és a hozzájuk tartozó 1-1 félvér gyerek, akikkel magyarul beszélgettek. Most nem mentünk oda bandázni.

[supsystic-gallery id=48 position=center]

Este megérkeztünk csak a szállásra, aztán egyből lesétáltunk az állomásra, hogy együnk valamit, mert amit terveztünk, a közeli üvegmúzeum, az nem fért bele, mert nem ment busz arrafelé már ilyenkor, illetve nemsokára zárt. Elkövettük azt a hibát, hogy nem gondoltunk bele, hogy két napos bérletet vettünk, amivel szabadon mozoghattunk és inkább vártunk kicsit, hogy a Gōra állomás közelében levő éttermek kinyissanak 5-kor (nem tették), semmint lementünk volna egy állomást.

[supsystic-gallery id=49 position=center]

A végén viszont mégis ezt tettük és mit ad isten, megint egy sushis helyen kötöttünk ki 😀 ahol megint nagyon finomat ettünk.

[supsystic-gallery id=50 position=center]

A lakásunk egyébként most nagyon kis passzentos, egy komplett, modern apartman. Amikor megláttam, hogy harmadik emelet (tehát második szint), jajongtam egyet, amire a házibácsi azt legyintette, hogy majd ő segít a csomagokkal. Azóta se láttuk, tuti kórházban ápolják (az én bőröndömet vitte, ami alsó hangon 25kg).

[supsystic-gallery id=51 position=center]

Kedden korán keltünk, összedobáltuk a cumót és letettük a portán, mi pedig elindultunk a kisvonathoz. Ezzel felmentünk egész a végállomásig, ahol, mivel a közeli vulkánka morgolódik, egy buszra kellett szállnunk a felvonó helyett, mert az egy szakaszon nem működött. A busz elvitt az első felvonó-megállóig, onnan kicsit még azzal mentünk és megnéztük (megint) a Fujit.

[supsystic-gallery id=52 position=center]

Egész korai hajót kaptunk el a tóparton, de annyi kínai turista volt, hogy az félelmetes, közlekedni se lehet tőlük, még mindig tolakszanak, sorba állni nem tudnak, hangosak… Túl megszoktam már a japánok finomságát a közlekedésben, most ezek a dolgok nagyon zavarnak már.

[supsystic-gallery id=53 position=center]

A kikötőnkben szerettünk volna lőni valami reggelit, csak egy pékség volt, nem találtunk boltot. Benéztünk, hogy majd lesz valami és ez nagyon klasszul végződött.Néztük, hogy kint márvány asztalok vannak, mégis a nem túl nagy melegben (9 fok körül, bár napsütésben) mégis sok ember ül ott. Aztán ahogy vártam, hogy felszabaduljon két hely, megláttam, miért: alul egy fűthető lábáztatóka volt. Nem tudom, hogy onsen vagy sentō (tehát természetesen meleg gyógyvíz, vagy melegített fürdőke), de ez nem is számított.

[supsystic-gallery id=54 position=center]

A közeli Hakone szentélyben kezdtük az érdemi programot, ami amúgy aranyos volt, meg sok sárkány is volt, szóval nekem egyből kedvencbe ugrott a hely, de tényleg sok a turista, sokkal több, mint a nem túl messzi Kawaguchikonál volt tavaly (pedig az a hely lényegesen könnyebben megközelíthető). Megnéztük a vízben álló torii kaput is, bár nem örültünk, mert ellenfény volt.

[supsystic-gallery id=55 position=center]

Innen párosunk fittebbik felének az a zseniális ötlete támadt, hogy sétáljunk el egy másik felvonóig. Imádok túrázni. Mondtam már? Ja, nem. Teljesen beborult, mire odaértünk, a Fuji elbújt előlünk. Én is elbújtam volna valami meleg helyre, mert vészesen hűlt az idő. Felmentünk erre a hegyre is, de legalább nem lábon kellett megmászni. A hegytetőn az állomás úgy nézett ki, mint ha észak-koreaiak gyártották volna és magyarok tartották volna karban az elmúlt 30 évben. Volt itt egy kis szentély, az se volt sokkal szebb állapotban. Láttunk viszont havat, az elsőt Japánban (sose járunk erre télen).

[supsystic-gallery id=56 position=center]

A felvonó lenti indulóállomásán van egy bevásárlóközpont és pár étterem, itt bevásároltunk kicsit és ettünk, majd felszálltunk egy buszra. Mivel úgyis át kellett volna szállni valahol, ezért úgy döntöttünk, megnézzük a Choanji templomot, mert úgy tudtam, hogy a kertjében sok kis szobor van, amiket benőtt a moha – és tényleg. Nagyon csecse hely volt, bár a templomba magába nem lehetett bemenni, de a kert az egyik leghangulatosabb volt, amit eddig láttam.

[supsystic-gallery id=57 position=center]

Visszamentünk utána busszal és siklóval a hotelbe a csomagokért, lehoztak minket az állomásra és most csorgunk szépen lefelé a kisvonattal a civilizációba, hogy aztán elinduljunk Fujisawába, ahol két napig maradunk.