Három hely nem hiányozhat az ember listájából, ha Tokyoba megy, Yokohama (esetleg Kawasakival kiegészítve), Nikko és Kamakura. A manóimnak és nekem természetesen mindegyik megadatott.

Kawasakival kezdtünk, egész pontosan a Kanayama szentéllyel, ahova most hoztam először másokat, megtartottam Japánnak ezt a kis bugyrát magamnak, de egészen jól fogadták. Innen sétáltunk át a Kawasaki daishi templomhoz, illetve néhányan meglátogattuk a Shinshuen kínai kertet is. Itt ült kint egy fotós, kattogtatva szépen magának és mint később kiderült, mindannyiunknak a kezébe nyomott egy pár, általa készített fotót, kedves gesztus. A daishihoz visszasétálva láttam, hogy hozzánk tartozó utasok ételt rendeltek. Épp elvitték az elkészült étket, amikor hallom, hogy beszélgetnek az árusok, hogy vajon milyen nyelven beszélt a három külföldi (én is odaszóltam), mert nem tudnak angolul. Szóltam nekik japánul, hogy egyébként ez magyar nyelv volt. Később én leültem hozzájuk és kuncogtunk kicsit ezen, de nem tudom, miért volt akkora meglepetés az árusoknak, hogy vakerunk japánul, mert ők japánul rendeltek, de a végén ők kuncogtak, amikor a manóim japánul is köszönték meg a finom étket.

Innen Yokohamába mentünk, elmentünk a Nippon Maruhoz, majd sétáltunk egyet. Elmentünk számomra is első alkalommal a Cup Noodle múzeumba, ez simán nem éri meg, mindenki nyugodtan kihagyhatja. Mentünk egy kört egy hajóval, néhány manóm be is aludt. Ezután a kínai negyed jött és utána ment mindenki dolgára, volt, aki enni, volt, aki a Gundamhoz, amire még egyetlen napjuk volt, illetve a harmadik csapat enni és utána a reptérre, mert ők utaztak utána pár napra Seoulba.

A második kirándulós napon egy speckó vonatra szálltunk, a Spacia X-re, amivel még én sem utaztam. Ez a Tobu cégnek egy új járgánya, muszáj volt kipróbálni. Jó cucc, közvetlenül visz Asakusától Nikkoba, ami kifejezett előny.

Nikko megint szép volt, kevés ember persze nem volt. Láttunk még havat is, meleg sem volt. Voltunk most egy számomra is új, a Tamozawa Imperial Villa, szuper hely ez is, érdemes beletenni az itinerbe.

Az utolsó napos kirándulásunk kicsit esős lett, Kamakurába indultunk JR vonattal Ofunáig és onnan monorail függővonattal. Nagyszerű volt, mint mindig. Az első megállónk a Ryukomyo szentély volt. Nem túl nagy hely, sárkány témával. A boltocskában vettünk néhány kis mütyürt és morogtam, hogy lassan ad vissza a néni, majd annyira megzavarodtam, hogy ott is felejtettem amit vettem és úgy szaladtam vissza érte. Viszont miután én fizettem, a többieket megkérdezte, honnan jöttek és mondták, hogy Magyarországról. Indultunk el onnan és itt be is fejeződhetett volna az egész, amikor utolért minket egy pasi. Azt mondta, most kezdődik egy ceremónia, amin részt vehetünk. Én elsőre nem voltam benne, de úgy néztek rám a manók, hogy mondtam, hogy kitalálok valamit, menjünk. Kinyitották nekünk a szentély belső részének kapuját, hogy rúgjuk le a csukánkat és fáradjunk be, bent ülünk majd mi is. Ott volt néhány helyi ember, néztek ránk, mint japán a random külföldire egy falusi szentélyben. Kiderült, hogy mivel ez sárkány szentély, 2024 a sárkány éve, ráadásul április a sárkány hónapja, ezért így április elsején egy ilyen hónapnyitó tisztító ceremóniát tartanak, arra invitáltak meg minket. Ez még mindig nem magyarázta meg, hogy miért hívtak be minket, de aztán erre is fény került. Azt mondta az egyik itteni lány, aki amúgy egész normálisan beszélt angolul is (így kevesebbet kellett fordítanom), hogy egyrészt meglepődtek, hogy ennyi külföldi jött, mert kb. a japánok sem ismerik és látogatják a szentélyüket tömegével, másrészt mert a főpap néni volt a kasszában, aki lassan szolgált ki közben és ő járt Magyarországon és ez volt a fő indok.

Később jött egy nő, megtisztította a teret és utána kezdődött az igazi buli, elővettek egy kis könyvet a japánok, hogy olvasni fognak. Azt mondták, hogy nem tudunk olvasni, de aztán én észrevettem, hogy van olvasat a kanji szöveg mellett, így kértem én is egy könyvecskét és kántáltam velük. A mai napig nem tudom, hogy mit idéztünk meg aznap. A végén megkérdezték, hogy kinek van születésnapja, ilyen nem volt, majd hogy ki van ott először, na ebbe belepasszoltunk tizen, így a tíz ember képviseletében ketten adtunk szentelt faágat is a sárkány istennek, aki amúgy az egész környékre vigyáz.

Ezután klasszikus kamakurai helyeket jártunk be, de láttunk egymást fotózó kimonos lányokat is, ettünk némi finom kajcsit és bepusziltam még egy különleges goshuint innen is.