Reggel át akartunk jutni Belgiumba, hogy 1,5 óra alatt átérünk szépen a versenyre Amsterdamból és megvagyunk. Ahogy azt Móricka elképzeli, persze. 3-4 dugóba szaladtunk bele a belga környéken, ill. már náluk bent, aminek semmi, de semmi oka nem volt. se baleset, se útszűkület, se semmi. Csak úgy feltorlódtak, aztán meg feloszlott a dolog. Komolyan mondom, nem jártam itt sok éve, de ezek még mindig nem tanultak meg vezetni.

UPDATE: le akartam cserélni a képeket, betenni többet, frissíteni az albumokat, de az összes belgiumi képem elveszett valahol az éterben, hiába mentek több külső vinyóra és DVDkre is, ez valahogy kicsúszott (a korábbi képeimmel együtt)

A versenyen magán a sajtófőnök kitett magáért, személyesen vezetett körbe, megmutatott mindent. Kaptunk karkötőt, kajajegyeket, italjegyeket. Az istálló egy elhagyott hangárban van, illetve mázsálóépületben, ami egyébként parkolóként funkcionál. a kamionokat tök messze tették le egy parkolóba, a kocsikat még kijjebb. shuttle vitt a versenyig, pár semmi extra autó és egy 6-8 autós BMW 730as flotta bőrülésekkel, öltönyös sofőrökkel, meg minden.

Őszintén szólva szebb versenyt vártam. Amiről híres, a daruk a parton, amik képek hátterében szoktak lenni: egyrészt a VIPből látszanak csak az ugrások mögött, ergo csak a céges fotós lőheti őket, másrészt ocsmányul fel voltak állványozva.

Napközben nem volt érdekes verseny (volt egy nemzeti 1,0 és egy 1,2), így kimentünk megnézni Antwerpent. Szép  hely, akármennyire nem szeretem a helyieket. Van mindenféle érdekes épület, finom csokik, teljesen jó.

Az egyik épületben volt valami gyerekkiállítás. érdeklődni szeretnék, hogy minden rendben van-e vele, ő is olyan lehet, hogy Csernus pezsgőt bontana, amikor bekopog hozzá, az alábbi csodát sikerült összehoznia:

A gyerekmúzeumos épület előtt (am. egy szép erőd) az alábbi szobor volt. Innentől kezdve értem, h mi a gond a gyerekekkel.

Itt is megtaláltuk a lovakat a városban 🙂 nem voltak agyonhajszolva a munkában.

Visszamentünk a versenyre vacsizni meg az esti, kivilágított pályás számra. Nagyon szép volt, de olyan hideg, hogy el se tudjátok képzelni (pláne, h nálatok most jó az idő). 7 fok, erős szél és mindezt én egy pólóban és egy átmeneti kabátban abszolváltam, Marci egy ingben, pulcsiban, átmeneti kabátban. a feléig bírtuk kb. és eljöttünk.

Pedig voltak itt olyan nevek, hogy ááá, a szívem szakadt meg, hogy eljövünk. Offel, Lamaze, csak hogy kettőt említsek. azért fotózgattunk.

A végén még lett egy ilyen képünk és jöttünk haza aludni végre 🙂