Belekezdtünk a kisautóval egy olyan részbe, ahol sose voltunk. Jó, előtte Miyakojimán se jártunk, de azért Okinawa maga nem volt újdonság. Ez a poszt addig tart, amíg megérkezik A SZÉL.

A kocsi egyébként egy Nissan Cube, sötét bordó színű (feketének tűnhet), kormányváltós. A benzin errefelé ugyanannyi, mint Okinawán, 160-175 között ingadozik. A parkolás nagyon változó, egy helyen horror 1500 yent fizettünk kb. 2.5 órára. Az autópálya sem olcsó, de ott is van 200 yenes rész és 2000 yenes is. Kicsit vigasztaló, hogy a vonat se lenne olcsó. Ebben a tütüben végre bőven elférnek amúgy a csomagok.

Az első pontunk Odawarából a Manazuru-fok volt. Itt belépő nincs, de a parkolás 24 órára szól és 1000 yen, más opció nincs. Nem tudom, hogy ellenőrzik, de nem kockáztattunk. A fokhoz lemenni kicsit kalandos volt, féltem a bokám miatt. Voltak lent idősebb fotósok (sok volt itt a kormorán), őket kérdeztük, milyen a napfelkelte, de végül azt kihagytuk. Volt itt két szikla összekötve kötéllel és úgy lett volna menő, ha azok között jön fel a nap, de semmilyen szögből nem volt valószínű a napfelkeltefigyelő app szerint. Van egy szép kilátásos kávézó is, de most nem ültünk be. Mondjuk nagy forgalomra nem számíthatnak, jó későn nyitnak.

Felmentünk egy kilátóba, ahonnan elvileg Fujit lehet csodálni, de most csak a nyíl mutatta a helyét. Nem volt rossz az idő, csak pont felette állt egy makacs felhő. Vártunk egy kicsit, ettünk egy churrost, ami kanji alakú volt és egy zöldteás édességet. Egyébként az egész félsziget nagyon kutyabarát volt, szerintem itt láttunk eddig az egész országban a legtöbb kutyás éttermet és hotelt. Szerintem ezt nagyon jól csinálják, Japán nagyon mostohán bánik a kutyásokkal, így ez a régió nem is volt olyan üres, mint ahogy december végefelé várható lenne.

A következő város már Atami volt, ahol először szembejött két ló. Hazudok. elmentünk mellettük, de aztán megálltunk lefotózni őket. Semmi lovas bolt vagy hasonló nem volt a közelben.

Mentünk az Atami kastélyba. Fel lehet jutni felvonóval is, de most kihasználtuk az autó kényelmét. A parkolás így 500 yen volt, de a felvonó két főre több lett volna. Amúgy soha nem állt itt kastély, ezt csak a turistáknak húzták fel. Bent kicsikét interaktív, de ami szerintem nagyon jó része, az egyrészt a lábfürdő, ahonnan lehet nézni a vizet, másrészt hogy van Godzillás goshuin. Vettem egyet, de nem ragasztottam be a füzetbe, mert ha meglátja egy pap, ott helyben kap szívrohamot.

A kastély mellett, ahova a felvonó érkezik, van egy fura múzeum, az Adult Museum. Gondoltam, hogy szex a téma bent, de azért meglepett, ami bent volt. Nem szabad sehol se fotózni bent, szerintem azért, nehogy lekapcsoljanak itt a blog szerveréről pornóképek miatt. Automaták is vannak bent, minden nyög, beszél hozzád. Van egy szoba, amiben két peep show képernyő volt, amikor beléptem, láttam, hogy a hozzájuk tartozó két fotelben ül 1-1 ember. Frankón azt hittem, hogy bábuk, még akkor is, amikor az egyik ingatta a fejét lassan balra, aztán jobbra, mint aki nagyon bámul valamit. Aztán felálltak, két öltönyös üzletember volt. Na mondom jó, akkor ezért sem lehet fotózni bent, mégse legyen bizonyíték a főnöködről, hogy ilyen helyekre jár. Azért sutyiban csináltam 1-2 képet, ezért megtekinthetitek a bálnák péniszét műanyag replikaként. Még jó, hogy nem igazi, basszus.

Kicsit sokkos állapotban voltam, míg visszasétáltunk a kocsihoz és hol volt még a vége, hohó! Szóval kulturális programra készültünk, gyorsan elgurultunk még a Kiunkakuhoz, ez egy régi, ma látogatható ryokan (hagyományos japán szállás). Volt még egy óránk és a végén a seggünkre csapódott volna a kilincs, ha nem jön az ott dolgozó bácsi, hogy menni kell, mert záróra. Persze nem tudott magyarul, így csak paraszt módon a karjait X-be téve mutatta a gaijonoknak, hogy taka van, de volt ám még 10 perc. A hely amúgy nagyon csinike, tök megéri beugrani ide.

Este egy picike helyen még toltunk egy jófajta dont. Bejött utánunk két férfi, akik olyan tájszólásban beszéltek, olyan férfias stílusban, hogy igazából egy árva szót nem értettem belőle. Viszont miután fizetéskor japánul beszélgettünk a séffel, feltűnően elhallgattak, szóval lehet, hogy mi voltunk a téma. Mindegy, tényleg nem értettem.

A szállásunk nem volt extra, de végülis a tengerre nézett. Mondjuk hogy kinek tekeredik úgy a nyaka, hogy TV-t tudjon nézni az ágyból ilyen szögből, azt nem tudom.

Reggel Marci elment futni, én sétáltam egy kicsit, lementem a tengerhez. Egész szép volt. Ezután kocsival még elgurultunk egy helyre, ahol volt szép csatornafedél meg egy szobor.

Előző este még Marci elment megsétáltatni a halakat, kedve volt fotózni a sötétben és talált egy szép szentélyt. Ide elmentünk reggel, ez volt a Kinomiya szentély. Gáz, hogy ingyenes parkolás akkor sincs, ha ezt látogatja meg az ember, egy ezres volt a parki. Bent nagy kedvenc volt a bambuszligetben lévő bobpálya, ami este mozgásérzékelő segítségével ki van világítva. Viccelek, nem bobpálya – még. Látok benne potenciált. Volt még itt momiji is egyébként.

Itoba mentünk, ahol volt egy régi, látogatható színházépület, de nem mentünk be, reggel kicsit elpacsáltuk az időt a szentélykedéssel, így megcsúsztunk és volt még hátra. Találtunk viszont több érdekes csatornafedelet is a városban és amúgy megőrizték a folyóparton a városképet, az szép volt.

A Maboroshi kaikan következett. Tudtam, hogy ez egy fura múzeum, de nem viccelek: ez nem Japánban a legfurább hely, hanem a legfurább, ahol valaha járni fogok szerintem az életemben. Hatalmas hely egyébként, simán el lehet lőni bent 1.5-2 órát. Az elején csak furcsa, aztán azt hiszi az ember, hogy a hely tulajdonosa megszállott gyűjtögető volt és azokat tárja elénk ezekben az épületekben. Aztán jön egy korábbi hiroshimai peep show épülete, aminek még az utcai reklámtábláit is elhozta és innen egyre bizarrabb lesz csak. Van egy pár szexes rész, de az előző nap után szemem nem rebbent. Néha üveg mögött voltak a dolgok és sötét volt, így nehéz volt fotózni. Hatalmas album következik, de szerintem közületek senki se fog eljönni ide.

Volt még néhány fura múzeum a környéken, de nem éreztük magunkat elég erősnek a további agymenésekhez, így inkább elmentünk egy világítótoronyhoz. Útközben azért láttunk egy rózsaszín gorillát.

A világítótoronyba ingyen fel lehetett menni, volt itt egy sziklapark, ehhez nem éreztem magam elég kalandvágyónak, illetve egy függőhíd. A végén összehaverkodtam egy helyes tacsival is.

Az útra visszafelé pedig egy másik gorillát találtunk, ennek érdekessége, hogy fejjel “felfelé” van ráírva, hogy “gorilla”, de sehogy se helyesen.

Egy kivilágítást is meg akartunk nézni este, de még volt időnk addig, így megnéztünk még egy macskamúzeumot. Itt a földszinten kitömött nagymacskák voltak, illetve beszökött néhány “tájidegen” dolog is, pl. ló koponyája. A felső szinten macskasimogató volt, rengeteg cica volt, meg néhány macskás játékgyűjtemény. Találtam a falon egy bélyegeket bemutató táblát is és volt ott néhány magyar is. A cicáknak amúgy cicanyávogásokat játszottunk le YouTuberól, hogy szépen nézzenek fel ránk, de kétszer is kijött a helyi macskafelügyelő nő, hogy mivel kínozzuk a helyi ápoltakat.

Újra kimentünk a tengerpartra, most egy vízesést akartunk megtalálni. Hűlt helyét megtaláltuk, ez is valami, volt viszont itt is egy függőhíd, jól megnéztük.

Találtunk a térképen egy szentélyt, ahol kutyás emák voltak, így azt még megnéztük, ez a Jingi szentély. Sajnos a goshuin nem kutyás volt, de legalább élőt láttunk párat és volt bambuszerdő is.

Volt időnk még naplementéig, így beültünk egy kétesnek kinéző donoshoz, de végül finomat ettünk, plusz volt itt egy wasabi bolt, azt is megnéztük, vettünk pár dolgot és ettünk egy pudingot is.

Bementünk hát a kivilágításra, ezek jó mókák télen. Bevallom, hazudnék, ha azt mondanám, hogy értettem ezt a sok trópusi dolgot, papagáj, flamingók, rákok és kagylók voltak mindenhol, de ami igazán odavágott, az a rózsák része volt, ahol még a száraik is mindent átfutottak. Volt egy vicces rész, pénzérmék voltak mindenhol, aztán volt pár kígyó, onnan következett a drágaköves kert, majd eljegyzési gyűrűk során át kellett sétálni. Vártam a válási papírokat, de itt annyira az nem divat. Volt itt is egy kutyafuttató a parkban és az album egyik képén az ott mind kutyakocsi, hogy bent ne gyalog mászkáljanak azért. Amíg bent voltunk, nagyon feltámadt a szél, így relatív hamar véget vetettünk neki, kb. egy órát voltunk bent. Ezalatt egyébként több show volt, 10 percenként volt valami, háromféle ismétlődött egymás után.

Innen már a szállásra mentünk. Nagyon lepusztult volt az egész környék, kihalt, rosszabb, mint Jesolo januárban, de maga úgy a szoba rendben volt. Mentem a fürdőbe is, teljesen egyedül voltam. A szoba tengerre nézett, így reggel naplementét csodálhattunk az ablakból, majd még egyet pancsiztunk, megint egyedül, így tudtam fotózni is.