Viszonylag korán ébredtünk, így még elmentünk egy helyre Muroranban, a Nakajima szentélybe csak úgy. Voltak szép piros momiji fák is a környéken.

Nyitás után nem sokkal értünk Noboribetsuba, ahol találtunk egy óriási oni szörnyet az út mentén.

A közeli Noboribetsu Date Jidai Village volt a délelőtti célpont és nagyszerű hely, de kocsi nélkül szinte lehetetlen megközelíteni, nem jár erre sok minden. Láttunk oiran (prostituált) komédiát, ettünk dangot, több órát töltöttünk itt.

Nagyon aranyos volt, amit a sétánk végén láttunk. Egész meleg volt ezen a napon és a bejáratnál állt két alkalmazott beöltözve és egy random látogató hozott nekik innivalót. Ilyen figyelmességet nem szoktam meg Japánban.

Elmentünk a Jigokudani környékére, ez egy “pokol”, igazából ami érdekelt, hogy volt itt az onsen faluban egy olyan lábfürdő, ami patak volt, egy kis vízesést nézve üldögéltünk és áztattuk a lábunkat, nagyon kellemes volt, de csak patakhoz mérten volt meleg, onsen víznek mivel folyt, annyira nem volt forró, de annál hangulatosabb. Innen mentünk a Jigokudanihoz, ahol füst árad a hegyoldalból és ki van építve egy sétány, ahonnan biztonságból lehet szaglászni a záptojás füstöt.

Beálltunk egy étterem épületéhez, ami híres a jó kis rákos kajáiról, de zárva volt valamiért (a Google Maps szerint nyitva kellett volna lennie). Nem messze onnan kerestünk egy másik rákocskás helyet és istenit ebédeltünk nem is drágán, szép kilátással.

Elindultunk a Toya-tóhoz, de útközben még beugrottunk az Abuta szentélybe, ahhol láttuk, hogy van ilyen dupla goshuin, amit két helyről kell összerakni és úgy lesz egy kép, így elmentünk a nem messzire található Toyoura szentélybe is. Utóbbi említésre sem méltó, viszont úgyis tankolnunk kellett, a közelben azt is megoldottuk.

A Toya-tónál először egy lábáztatóhoz mentünk, aztán amikor beözönlött hozzánk egy rakás kínai, inkább elmentünk sétálni a tópartra.

Ezután túl sok dolgunk nem maradt, elkocsikáztunk Hakodatéba és elfoglaltuk a szállásunkat, de csak azután, hogy végre a helyes hotelbe mentünk, mert átfoglaltuk egy olcsóbb helyre magunkat és hát Mira nem figyelt. Vicces volt amúgy, amikor beálltunk a rossz hotel parkolójába, akkor pont szembe velünk egy teljesen ugyanolyan márkájú és színű, szintén Times kölcsönzőből jövő autó állt be, egyetlen szám volt a különbség a rendszámunk között (a karakterek teljesen megegyeztek). Azért erre nem sok az esély.

Szóval megkerestük a nem sokkal odébb található helyes hotelünket, aztán lementünk enni egy kis rákocskát.