Ott tartottam, hogy a reggeli nem volt csodás, de nem fejtettem ki. Nem várták meg, amíg leérünk (holott be volt ám írva, ki mikor érkezik, úgy tálaltak), kint várt minket az asztalon a tükörtojás és egy virsli, természetesen mindkettő hideg és már kiszáradt.

Mellette volt egy nagy doboz, ami nagyon esztétikusan nézett ki, de abban is volt meglepetés, az egyik részben nekem csak krokett volt pl, Marcinak hideg, mekis jellegű sült krumpli is. Nem ezt várná az ember egy 4 csillagos ryokantól.

Előtte egyébként lementünk a fürdőbe, na az teljesen rendben volt. Megvártam, hogy mikor hol nincs ember és körbefotóztam az egészet. A külső fürdő (rotenburo) nagyon rendben volt, a mosdónál rengeteg krém, mosó, egyéb praktikus dolog. A belső fürdőt nem próbáltam.

Bepakoltunk a kocsiba, aztán elsétáltunk a Shirahige vízeséshez, tényleg impresszív látvány a hegyekkel a háttérben. Talán délután szerencsésebb a fényekkel, most kicsit szembefény volt.

Kocsival innen 5 percre volt a Biei-tó, becenevén Aoiike (kék tó). A parkolás autóknak egy alkalomra 500 yen, amúgy belépő nincs. Volt egy kis bolt édességekkel, nem volt még nyitva, illetve van mosdó. Elég sokan voltak viszont ilyenkor reggel is. A parkoló bejáratánál ki van írva, mennyire áttetsző a tó vize (most nem volt az). Szép hely tényleg, de 15-20 percnél többet nincs mit csinálni itt, a sok ember miatt csak úgy nézni a tavat sem túl zen.

Útközben beugrottunk a Biei szentélybe, nem túl extra, a goshuinja aranyos, de papír.

Bieiben és Kamifuranoban is levadásztunk 1-1 pokéholet (pokémonos csatornafedél), de a másodikat alig találtuk meg, mert nem számítottunk arra, hogy egy ilyen kis házikója lesz, külön saját, színben harmonizáló seprűvel, hogy az esetlegesen szél által ráfújt leveleket le lehessen tisztogatni egy szép fotó kedvéért. Furanoban egy helyi fedél volt, nem pokémonos.

Volt két rollercoaster road útközben, de annyira nem volt szép, nem igazán volt fotóznivaló. Soron kívül megálltunk viszont egy virágmezőn, ahol béreltünk egy quadot, azzal mentünk egy kört, majd utána alpakkákat etettünk és simiztünk. A kétszemélyes quad 900 yen, az alpakkázás 500 fejenként, plusz 100 yen a csemege nekik, a parkba ilyenkor belépő nincs, a hely neve Shikisai no oka. Jelenleg igazából csak a tulipán virágzott, még kell neki pár hét. Imádtam, hogy ki van írva angolul, hogy “mi az az alpakka?”, majd utána egy büdös szó nincs más nyelven, csak japánul. A turisták nevében igazán köszönöm. A boltban lehet kapni szőrt is a kedvenceinktől, frappáns üzleti ötlet abban az országban, ahol mindent pénzzé lehet tenni.

Beugrottunk Nakafurano városába is, egyszerűen útba esett, erre találtunk egy kis hippi vásárt. Volt fülmasszázs is az egyik sátorban, dohányzó hálós sátor, mert azt itt se lehet csak úgy és a legmenőbb az volt, aki medencét és sátorszaunát is hozott ki magával.

Igazából a Nakafurano szentélyt akartuk megnézni, ami kicsike, de meglepett minket egy csomó shibazakurával, így nagyon helyes volt. A goshuinjukon shiba inu volt és festették, szóval kértem.

Furanoban volt egy Cheese Factory bejelölve, elmentünk ide is, de kicsit csalódás volt. A gyárból nem látni semmit, van egy kis bolt néhány tejtermékkel, egy pizzéria és egy fagyizó. Utóbbiban rendeltünk, de az olasz fagyikhoz képest sehol sem volt.

Elindultunk innen Obihiroba, mert 2 óra kocsiútra volt az utolsó, számomra nagyon fontos hely, az Obihiro versenypálya, ahol egy olyan lóverseny van, ami sehol máshol a világon. A bejárat előtt van egy kis lovas múzeum is.

Hidegvérűekkel húznak szánokat, a szánok súlya növekszik, ahogy nő az adott versenyszám nehézsége. Egy ló egyszer indul. Két dombon kell áthaladniuk, az első rögtön a start után van, az kisebb, majd utána sík következik, ott megállhatnak pihenni, az idejüket ők osztják be. A második domb nagyobb, majd utána ami a csövön kifér, vágtáznak a célhoz. A talaj apró kavicsos, nem homok.

Megvártunk két futamot, a harmadikon pedig fogadtunk. Nem mertünk nagyot álmodni, csak 500 yent tettünk az egyikre és nyertünk! Mivel előtte vettünk egy kis yakitorit, gyakorlatilag annak az árát nyertük vissza, hehe. Marci nem volt jól, ezért ezután a hotelbe mentünk, lepakoltunk, majd onnan lementünk még sétálni és enni egyet, de nem nagyon volt említésre méltó, gyozát ettünk egy helyi kricsmiben.