Elkezdtük hát életünk első igazi vietnámi útját, ahol 2 hétbe próbáltunk belesűríteni mindent, amit még lehet. Így néz ki a térképünk:

Egyből le is repültük az első szektort, a VJ939 járattal Osakából Hanoiba, ahol szerencsére az ég világon semmi izgalmas nem történt, jól nevelt csecsemőként végigaludtuk az utat, szoptatásra nem emlékszem.

A reptérre érve vettünk internetet, amivel sanszosan jól lehúztak, de egy hónapra korlátlan nettel 200.000 dongba került. Ezzel fogtunk egy Grabet (Uber nem megy itt), ami az 500.000 helyett, amennyiért a taxi vitt volna be, bevitt minket a hotelig 105.000 dongért. Azért az barátibb akkor is, ha a magasabbik ár sem extra egy 45 perces útért. Betámadtuk a hotelt tehát, ahol rögtön fel is mehettünk a szobába, de csak letettük a cuccainkat és indultunk a városba, a környékre is akadt látnivaló.

Mivel a hotel bent van az óvárosban, így lesétáltunk a közeli tóhoz, amiben bementünk életünk első vietnámi templomába, a belépő 30.000 volt csak (ez valamivel több, mint 1 euro), de azt elfelejtették mondani, hogy a fele le van zárva… Mindegy, azért szép volt.

[supsystic-gallery id=1081]

Erre a napra már csak egy kis városi séta fért bele, illetve ettünk egy fincsit. Ja, félelmetes szmog van a városban, szerintem nem láttam még soha ilyet, remélem, jobb lesz máshol.

[supsystic-gallery id=1082]

Reggel korán ébredtünk, ami nem is volt baj, rengeteg program volt bekészítve. Először lesétáltunk egy közeli katolikus templomhoz, ez a Nhà Thờ Lớn Hà Nội (mi lenne velem Google Maps nélkül, tényleg).

[supsystic-gallery id=1083]

Megnéztük a helyi kisvasútat, annyira nem menő, mint a felcsúti, de azért mégis. Mákunk volt, két perc és érkezett is, menő cucc, ahogy megy a házak között (ha már Bankgkokban lemaradtunk róla).

Innen lesétáltunk a fél órára levő Irodalom templomába (Văn Miếu – Quốc Tử Giám), ahol egyrészt újraértékeltük a tömeget, mert csomó érettségiző osztály úgy döntött, hogy bizony itt fogja elkészíteni az osztályképeit, másrészt az árakat is, mert ez sokkal menőbb volt, mint az első napi templom, de ide is ugyanúgy 30.000 a belépő.

[supsystic-gallery id=1084]

Következett a Citadella, ami igazából egy múzeum és egy régi katonai létesítmény, abszolút érdekes és ide is 30.000 a belépő.

[supsystic-gallery id=1085]

A helyi felvonulási térre mentünk, ahol egy ritka csúnya épület várt pár helyes katonával, akik nagyon morcosak voltak, ha átléptük a sárga vonalat, de ezt már úgyis megtanultuk Japánban, hogy veszélyes tevékenység.

[supsystic-gallery id=1086]

Kicsit kavarogtunk, de megtaláltuk az Egylábú pagodát, bár ne találtuk volna, mocsárban állt, le volt engedve a víz körülötte, így nem volt túl épületes látvány.

Kizárólag a délelőtti programot zárta a Chùa Trấn Quốc buddhista templom, ingyenes a belépés. A lépésszámláló itt kezdte otthon érezni magát, amolyan 20 ezres japános tempót nyomtunk már ekkor.

[supsystic-gallery id=1087]

Kicsit nehézkesen, de fogtunk egy Grabet megint, ami kivitt a Le Mat környékre, ami arról híres, hogy különleges éttermek vannak, de előtte megnéztünk egy helyi templomkát, nem volt nagy eresztés, csak amúgy megszokásból.

[supsystic-gallery id=1088]

A délután fénypontja bizony a különleges étterem volt, amit kikerestünk, megbeszéltük az árat (500.000.-), két bambuszkígyót kivettek a helyükről, majd megölték, megnyúzták és úgy kezdtük, hogy a frissen kikapott szívüket betették egy pohárka vodkába és leküldtük, semmit se érezni belőle.

[supsystic-gallery id=1089]

Este még megnéztünk egy kaput, amit előző este nem találtunk, majd lejöttünk az éjszakai piacra, ahol jól nem vettünk semmit, csak összepakoltuk a csomagot, hogy egynapi ruhával kijöjjünk utána kirándulni, ennyi volt Hanoi érdemi része, mindössze 1,5 nap, de azt hiszem, egész sok dolgot csináltunk ilyen kevés idő alatt.