Ma reggel elintéztem, hogy még egy napot alhassak itt, mert 24én este csak késő éjjel érnék Hong Kongba, így inkább maradok itt még egy éjszakát és 25én reggel kényelmesen átbuszozok. Aztán bementem a városba és találkoztam QiQivel (Jiaqi), majd még csatlakozott Peiyi  is, mindketten a lovas pályán segítők, onnan ismerem QiQit és a másik lány is szeretett volna jönni velünk.

Valami félelmetesen jól mulattunk egész nap, sokat beszéltünk a kínai kultúráról meg a magyarról, a hasonlóságokról, a különbségekről, majd ha lesz időm, összefoglalom nagyjából, mit tanultam. Folyamatosan próbáltak tanítani kínaiul is, de ez nem fog menni, ehhez itt kellene élni. úgy mondjuk menne.

Ez volt a mai ebéd, tofus hal tésztával. finom volt igazán. Nem tudom, mennyibe került, de nem hiszem, hogy sokba, csak átvertek a lányok és meghívtak.

Közben voltunk piacokon, hát ott aztán volt minden a szárított gyíktól a kölyökmacskáig. Láttunk egy letartóztatást, lopott valamit az ürge. Nem bántak vele szépen, de ijesztően hamar reagált a rendőrség, azon gondolkodtam, honnan tudták, hogy mi történt épp abban a kis utcában, abban a kis noname boltban.

[supsystic-gallery id=603]

Voltunk olyasmi utcán, mint a pesti Váci utca, csak sokkal több emberrel (hát picivel több kínai van, pláne a harmadik legnagyobb városban ugye). Ettünk vattacukrot, az itteni mérce szerint drágán, amúgy kb. annyi volt, mint otthon. Esküszöm, nem csak eperíze volt, hanem kicsit hal is. Itt vannak a lányok a vattacukorral (az alacsonyabb QiQi és rendkívül nem fotogén, ezerszer jobban néz ki életben, üzleti angol szakon vannak az egyetemen, szóval folyékonyan beszélnek, bár pár dolog megfogta őket napközben):

Aztán találkoztunk egy szaud-arábiai sportoló csoporttal, pontosabban észrevettük, hogy tolongás van, csupa zöld emberke meg az óriások (lehet, csak a többiek miatt tűntek annak) és láttuk, hogy valami kitűzős dolog van, odahívtak a szaudiak, a lányok visítva futottak oda, én csak csóváltam a fejem, de aztán lezavartunk két üzletet is a srácokkal, van szaudi kitűzőm is meg kértem még egy hongkongit, ez jobban tetszik és így a másik hongkongit nyugodtan el merem cserélni.

Akárhonnan nézem, ez a fülöp-szigeteki nő nyerte a kitűzőgyűjtést vita nélkül, bár tény, hogy kitette mindegyiket, amit itt kapott a rendezvénytől is és van, ami kétszer van meg neki:

Megvettük nagy nehezen a vonatjegyemet vissza. komolyan nehéz szívvel megyek el, de annyi emlékem van, ami egy életre elég lenne, nemhogy a következő Ázsia Játékokig. Itt van a japán Shinji, a fotós és Takayuki, az újságíró, aztán Yi, a kínai fotós, Steve, az ausztrál riporter, Zhou, QiQi, Peiyi és Haotian (ő fiú, kissé buzoid, de odavan a kitűzőkért), az önkéntesek, akikkel sokat beszélgettem, az indiai meg az iráni riporterek meg fotósok, akikkel valahogy szintén mindig összefutok, a sok zöld meg a kecskefigurák… Hiányozni fognak tényleg.

Vár viszont Hong Kong vissza, a csodálatos Hong Kong a fényeivel, a tört angolságú népségével, a Kínához képesti civilizációjával (hát itt azért nem kell nagyon bebújni a városba, hogy konkrét nyomort találjunk, ott azért ez nehezebb), nem fognak annyian bámulni, megyek megnézni az óriás Buddhát, Tai O halászfalut meg ki tudja még, mi mindent, fejben tartani is nehéz és elrepül az a 3,5 nap is és repülök vissza az otthoniakhoz 🙂