Ahogy sejtettük, nedves volt az idő. Reggel elindultunk a helyi halpiacra, ami kb. 10 perc sétára volt csak a hoteltől és ott nagyszerű dolgot próbáltunk ki. Az ember vesz kuponokat és azt beváltja mindenféle halacskára, rákra, bármi másra. Nagyon jó ötlet és nem csak finom volt így a reggelink, hanem szórakoztató is.

Elsétáltunk az ASPAM turistainformációs épületbe, volt itt mozi, arról pont lecsúsztunk, de vettünk egy kombinált jegyet oda és a kilátóba és azt találtuk ki, hogy később visszajövünk, ha kitisztul az idő. Ettünk egy édes burgonyás almás pitét.

Elmentünk a Wa Rasse múzeumba. Aomoriban van egy fesztivál régóta, amin belülről kivilágított óriási papírtornyokat visznek körbe a városba. Ez nyáron van, amikor mi szinte soha nem jövünk Japánba, de így legalább meg tudtuk nézni őket relatív nyugodtan, tömeg nélkül, eső nélkül. Egy részen ki lehetett próbálni a dobolást is, adtak kisebb hangszereket a tömegbe is, jó kis interaktív program volt, hogy áterezzük a fesztiválos csinnadrattát.

Van itt kint egy korábbi komphajó, amivel a vonatokat is vitték még régen, amikor nem volt csatorna nekik, de ilyen időben inkább nem mentünk közelebb a tengerparthoz. Az ott az a háttérben. Hasonlót láttunk egyébként a kikötőben Hakodatéban is, ott is látogatható, ott simán nem mentünk be, nem volt kifogás.

A múzeum után visszasétáltunk az ASPAMba, megnéztünk egy kis videót, ha már megvettük rá a jegyet. Erről nincs kép, nem volt szabad, meg értelme sem lett volna.

Kis városi oázis az Utou szentély, ide is eljöttünk. Ezen a napon amúgy nagyon fájt a lábam, többször iktattuk be szünetet miattam, ahol tudtam ülni, legalább buszon.

10 percre innen van a Hirota szentély, a térképet nyomkodva láttam, hogy van szép goshuinjuk, így elbandukoltunk ide is, várva, hogy délutánra kicsit szebb legyen az idő. Úgy mondjuk hogy ez sikerült. A szentélyhez tartozott egy kert is, amiért nagyon kár, hogy ilyen elhanyagolt, újra kellene festeni meg ilyenek. Érdekes volt a szentély főépületének bejáratánál az a nagy makramé, ilyet nem láttam még.

Ekkor érkezett el a pillanat, hogy fél órát ülhessek, nem sok időt kellett várnunk és érkezett a busz, amivel elindultunk a nagyon külső részébe a városnak. Szerintem Aomoriba se árt kocsival érkezni. Amikor odaértünk a célpontunkhoz legközelebbi megállóba, még mindig nem tudtam jól járni, ezért beültünk enni is egyet egy közeli kis soba leveses helyre és hatalmas, finom levest ettünk.

Innen már csak 20 perc séta volt a Showa Daibutsu és a hozzá tartozó templom. A lelkünkre kötötték, hogy menjünk be a buddha alá is, az egy kis múzeum. Cuki kis hely, de tényleg bolond, aki ide gyalog kijön. Még jó, hogy addigra már nem esett az eső, csak hideg volt.

Itt már esély nem volt, hogy gyalogoljak, így taxiba huppantunk vissza a városba. Egyébként kb. 4200 yen volt, elég messze voltunk.

Az ASPAMba mentünk újra, most már csak a kilátó miatt. Mire ideértünk, már az égboltot is láttuk imitt-amott, szóval jó volt ez így. Szerintem itt nem járt még külföldi egy napon háromszor.

Újra betámadtuk a shinkansent, most hogy eljussunk Kitakamiba, ami igazából csak egy praktikus szállás volt a következő városunkhoz, nagyon nincs itt semmi. Útközben egy fluoreszkáló falfestést meg akartunk még nézni, de kicsit kivoltunk, főleg a lábam, így kimaradt. Kitakamiban még konbini is alig van, nem lehet semmit csinálni, így csak pihentünk este.