Sikeresen megtaláltuk egymást Patrick apjával, tele van a ház, itt van egy német pár, náluk tartja Patrick a lovait, aztán a Patrick húgának a pasija, Clémens, az ő barátja, Max, Patrick apja, az apjának két tesója meg még két valakije. Este 11kor feljöttem a szobámba, ők még borozgattak tovább. Németül-angolul-kínaiul folyt a társalgás, felettébb vicces volt néha követni az eseményeket.

Nincs netem a szobában, de a városban igen, szereztem ilyen 24 órás hozzáférést, azt fogom majd megújítgatni, nem tragikus összeg és nagyon gyors net, csak figyelnem kell, hogy hol van wifi állomás, de elég sűrűn van a városban.

Hétszentség, hogy visszafelé egy darabon bevitetem magam egy taxival, baromi rossz összesen 40kg csomaggal a városban krosszolni. Pénteken a délelőtti program ébredés, városba menés és nem tudás, délután Clearwater Bay Equestrian & Education Centre.

Mesélte Patrick, hogy a Hong Kong Jockey Clubból él gyakorlatilag Hong Kong. Hetente kétszer vannak versenynapok, napi kb. 10 futammal. Futamonként 1 millió eurót szakít a klub (!), az ugye napi 10 millió, valami eszméletlen összeg jön ki egy egész évre, viszont ennek a 75%-át Hong Kong városának fejlesztésére kell használniuk, iskolákat, meg kórházakat építenek pl. most megkapták a jogot, hogy Kína Guangdong provinciájában is szerencsejátékot űzzenek (itt is az övék a jog, a lottó, a foci meg a lovas sportok minden ága) meg építettek egy szállodát Pekingben. komolyan nem tudják már hova tenni a pénzüket. Egy cég a klub tulajdonosa, gondolom, a tagok éheznek.

Megnéztük Patrick érmét (ugye harmadik lett a csapattal) meg kapott egy oklevelet meg egy valami kitüntetést Hong Kong államától a sok szép sporteredményért. Röhigcséltünk, hogy majd elcserélheti másik kitűzőre 😀

Azon gondolkodtam amúgy, hogy ez a kitűzőcsere miért volt ilyen fontos a játékokon, mert egyértelműen az volt. Még útközben tegnap találkoztam a thaiföldi csapattal és csak úgy adtak nekem egy kitűzőt, az övék még nem volt meg. van huszonvalahány darabom és kettőt, amit direkt a játékok miatt vettem itt, azt elajándékoztam, azokat megint megveszem (valami félelmetes 100 Ft-ba is kerülnek talán) és kiteszem, tele lesz a táskám. Mondjuk eddig se volt olyan fémdetektor kapu, amin át tudtam volna menni a belépőmmel 😀

Aztán este kimegyek a piacra. Innen szerintem kell egy óra, hogy a belvárosban legyek, de valamit valamiért. a hangulat állat, ők holnap horgászni mennek aztán gondolkodunk, hogy átugrunk Shenzhenbe (végtére is a belépőm nekem is érvényes valami december közepéig), mert eredeti Rolexet lehet kapni valami 2500 Ft környékéért. Na arra azért kiváncsi lennék, de még itt is körbepislogok. az tuti, hogy az új iPhone 4 már nem kapható Hong Kongban – lévén kifogytak a készletek. itt tényleg mindenki a telefonon lóg, egész úton a metrón játszanak.

Nem meséltem, este, amikor még neteztem tegnap kicsit, akkor megtörtént az, aminek nagyon kicsi valószínűsége volt, egyrészt találkoztam olaszokkal, váltottunk pár szót (itt most fura, hogy sok az európai arc, Kínában is csupa indiai meg fülöp-szigeteki szaladgált, rengeteg munkás van közülük mondjuk itt is) és összefutottam a sráccal, akivel reggel utaztam a szállásról a vonatállomásig. Belegondolva, hány millióan vannak a városban és hogy fogalmam sem volt, hogy merre fog kószálni, ez nem is rossz, nem sok esélyünk volt rá (de eskü gondoltam rá reggel, h lehet, h összefutunk majd).

Itt a környéken is van sok látnivaló, szombaton megyek megnézni a Kat Hing Wait meg a Ching Chung Koont és a Yuen Yuen intézetet, esetleg még belefér a Sam Tung Un falu, illetve délután megyek a nagy Buddhához Lantau szigetére és a Tai O halászfaluba. Vasárnap ki szeretnék menni az óceánhoz és elvileg délután galopp van, este még tuti piacozok egyet, illetve felmegyek a Viktoria Peakre éjszakai városképet csinálni. Ha nem pusztulok bele, akkor végülis az utóbbit jó lenne még szombaton letudni.
Megint vettem inni valamit. A legegyszerűbb ihatónak tűnő ital mézes-körtés/almás-aloe verás tea volt. Ez hiányozni fog :))) mármint a változatosság.