Reggel esni kezdett az eső Onomachiban, így úgy döntöttünk, megszökünk az eső elől Kōbéba, ami a bérletünknek köszönhetően ingyen is volt. Felültünk a shinkansenre és fél órácska alatt 90km-rel arrébb voltunk. Az eső mindaddig jófej volt, amíg az itteni hegyi felvonóhoz nagy nehezen odabumliztunk, akkor rákezdett.

Itt akkor irányt váltottunk és lementünk a Sannomiya állomáshoz, ami a város központja, a közelben volt az Ikuta szentély, megnéztük. Az elején még nagyon esett az eső, a végefelé viszont kisütött a nap és megérkeztek a szúnyogok. Még jó, hogy volt nálunk zöld aloe krém, két percen belül nem is viszkettek. Mellesleg a bőröndben hoztunk szúnyogirtót a szobába is (nem tudom, minek, hiszen mindig zárt ablakokkal pörgetjük a klímát, egy se jut be) és a bőrünkre is. Azt se vettük elő és a naptejet se.

[supsystic-gallery id=109]

Délután elmentünk a random pókember-szobrok környékére, tehát a kínai negyedbe. Egész aranyos volt. Ez az egész város olyan mini-Yokohama érzés, bár nagyon elmarad attól.

[supsystic-gallery id=110]

Hazafelé indulva kitaláltuk, hogy megkeressük a helyi kürtőskalács-boltot. Igen, van itt ilyen 🙂 Magyarok csinálják, egy éve van nyitva, azóta nyitott egy Nahában is (Okinawa, Japán), illetve elvileg Chiba megyében, arról semmit se tudunk. A nahait indonézek csinálják, na azt megnézném. Az otthonihoz képest a kōbei kürtős kicsike, a japán étkezési szokásokhoz van igazítva, ők csak termékmintának becézik 🙂

Innen egyből haza mentünk már, valahogy kimerültünk, pedig ennél sokkal több dolgot szoktunk csinálni egy nap.