Reggel a központi vonatállomásnál kezdtünk, bedobtuk a csomagokat a kocsiba és mivel volt még negyed óra addig, amikortól kell fizetni a parkolásért, ezért elugrottunk megnézni az állomást, a mellette levő arénát és vettünk végre egy hűtőmágnest. Valencia nagyon kis kellemes városka, bár szinte mindent megnéztünk, de ha a közelben járunk, biztosan be fogunk ugrani látogatóba.

 [supsystic-gallery id=44 position=center]

Beugrottunk ismét Castellónba, de nem azért, mert egy alkalomból nem tanulunk, hanem hogy vegyünk friss sonkát és gyümölcsöt az egyik nagyobb áruházban, aztán pedig kimentünk a tengerpartra, hogy tök hangulatosan a homokban költsük el az utolsó itteni reggelinket.

[supsystic-gallery id=45 position=center]

Innen nem volt túl izgi, egy kis megállóval felmentünk Barcelona déli csücskéhez, elfoglaltuk a hotelszobát és vágódtunk is be a vonatba, hogy bemenjünk a városba. Túl későn értünk be, sajnos lemaradtunk a lehetőségről, hogy mehessünk egy kört a városi felvonóval, meg nem mentünk be az akváriumba se, de legalább valami maradt a következő alkalomra (végülis csak az ötödik lesz nekem és még mindig nem néztem meg mindent). A Las Ramblason sétáltunk kicsit, majd bementünk kisebb utcákba, megnéztük a Barcelonai Katedrálist és a Spanyol teret.

[supsystic-gallery id=46 position=center]

Itt a közelben lőttünk egy éttermet, ahol tapas-szerű szendvicsek voltak, így ezt is kipróbálhattam végre (tényleg, én eddig mit ettem az országban az előző 3 alkalommal?). Nagyon fincsi volt és természtesen illett hozzá a sangria 😀 Nem volt jó ennyire offline mászkálni, nagyon megkönnyíti az ember életét, ha rá tud nézni, hogy a közelben hova érdemes betérni enni.

[supsystic-gallery id=47 position=center]

Ezután már csak a hotelbe vezetett az út (éppenhogy elértük a legutolsó épeszű időben menő vonatot, de csak azért, mert jó spanyol szokás szerint késett pár percet), hogy reggel beállhassunk a reptérre vezető dugóba és ezzel majdnem lekéssük a repülőnket. Végül ugye megoldottuk, de bakker 😀 Ez most nekem sok stressz volt. Hazafelé én megint jót aludtam és újra megállapíthattam, hogy a fapados gépekkel két gond van: nincs innivaló és sokat kell gyalogolni (már ha magyar fapados, mert az ázsiai gépek rendesen beállnak csőhöz és van, amelyik adnak inni is). A következő út szokás szerint készülőben van 🙂