Az én olvasatomban ez kb. azt jelenti, hogy miért van, hogy van, aki nem szeret? A repülés kb. nekem maga az utazás. A jegyek lefoglalása, az ülőhelyek lefixálása mind-mind egy-egy örömünnep számomra. Ezek az előjátékai a nagy orgazmusnak, magának az utazásnak. Nagyon szeretek utazni, legyen akár csak egy prágai kirándulás (milyen furcsa ez, nem tudjuk, mennyire el vagyunk kényeztetve itt Európában, amíg egyszer nem beszélgetünk olyan emberekkel, akik alig vagy soha nem voltak külföldön, részben a földrajzi adottságok miatt (Japán), részben a kultúrájuk miatt (Kína), részben az állam által kivetett kilépési adók miatt (Indonézia).

A napokban vettünk egy repjegyet megint, de erről majd később. Igazából négyet 😀 és még négyet tervezünk. Ráér még, csak tavasszal megyünk.

Ma viszont repülünk Lizzel Milánóba. Aki ismer, tudja, ezerszer voltam már olaszban, egyrészt nem kell kétszer mondani, másrészt alig van olyan környék, amit nem jártam be (a bal felső csücsök, Val d’Aosta, a csizmának egész az orra, Calabria és Sardinia szigete, ahol nem jártam), mégis gyermeki izgalommal várom ezt a fapados kis minirepülést (2 óra – mi ez a hongkongi meg a tokyoi járatok után…).

Kószálni a reptéren, hogy még csak ingerem sincs vásárolgatni a japán reptereken kívül (biztosan rosszul szocializáltak, de horror a túlárazás akkor is, ha a parfüm meg egyebek itt áfamentesek).

Nagyon sajnálom, hogy ezen a blogon csak egy része van itt naplózva az életemnek, az utazásaim kisebbik (bár kétségkívül érdekesebb) szeglete. De jártam 3 kontinens 34 országában és annyi van naplózva szépen, amennyit itt láttok.

Igazából csak a szokásos van, pörgök az út előtt – a 78. repülésem előtt 🙂 Legyetek jók, Olaszországból jelentkezünk 🙂

imádom ezt a képet 😀