El vagyok kényeztetve fapadosrepülésileg, mert a két japán társaság, akikkel utaztunk (Peach és Starflyer) nagyon rendben volt, főleg az utóbbi. Na ehhez képest ez a Ryan műanyag felületekkel, ronda sárga színekkel és nagyon ordítóan low-cost dolgokkal dobálózik, ellenben megszólal a katonai trombitás ébresztő zene, amikor korábban landol az ember. Csodás. Mondjuk legalább a lábterünk nagy volt. Úgy odavágta a földhöz a gépet Eindhovenben, hogy ha ez a pilóta sokat vezet gépet, Magyarország is a tengerszint alá fog kerülni.

Nagy nehezen levadásztuk az autókölcsönzős csajszit, megkaptuk a rendkívül férfias, vaníliaszínű izomtwingot, eltekertünk vele Amsterdamba.

Találkoztunk az itteni kontaktunkkal és miután átestünk a helyi beavatási szertartáson (ifyouknowwhatImean), bementünk a városba tápolni meg ilyenek. Itt is megbolondultak az emberek a frissen jött jóidőtől (na csak figyeljetek, megjöttünk, egyből esni fog), tömegesen mentek az utcára. Láttunk szép teliholdas csatornaképet (persze csak mobil volt nálam, arról meg most nem tudom felmásolni a képeket, mert nem tudom, hol a micro SD tokom) meg ööö hát kicsit lezsibbadtunk a helyi erőktől, aztán visszamentünk a kis szobánkba. Ismerősnél lakunk, úgyhogy csatornapart, holland egyenházak meg minden.

Ja és meg kell tanulnunk újra biciklizni. Kemény volt az első fél óra 😀