Tudom, tudom, azt írtam, nincs több bejegyzés, de mégis fontos lehet egy összegzés.
Amit vittem és sose volt rá szükség:
- esőkabát ill. átmeneti kabát (égnek hála)
- a gyógyszerek, kötszerek, kivéve a bolus adstringenst (annak viszont erősen a seggére vertem)
- vihettem volna kevesebb pólót, ígyis-úgyis mosnom kellett, így viszont a súly nagyobb volt
- nyugodtan vihettem volna eurot, nem kellett volna dollárra váltani a pénzt, mert bár nem váltották olyan jól, mint a dollárt, de így kétszer váltottam a pénzt
- a térképek egy része és a látványosságok leírása, hiszen sose olvastam őket, csak néztem, amit kellett, utána is el lehet olvasni róluk, ami kell
Amit nagyon jó, hogy vittem, bár csak hirtelen ötlet volt:
- az átalakító az áramcsatlakozásokhoz (bár arab nem volt, de oda nehezen, de bemegy az európai dugasz)
- tollak (igen, itt is elhagytam párat)
- jó volt, hogy csak egy olcsó táskát vettem a kiútra a laptopnak meg a gépeknek, mert ha nagy táskát vettem volna sok pénzért, a guta megütött volna, amikor most odaadták ezt a profi, nagyon kényelmes és jól pakolható, strapabíró táskát
Ahova nem jutottam el (gyakorlatban sehova se, ahol nem volt dolgom):
- Macau
- Zhaoqing
- Huizhou
Ahova eljutottam (azért ez se rossz):
- Hong Kong
- Guangzhou
- Foshan
- Conghua
Sportok, amiket fotóztam:
- gimnasztika
- kerékpár
- hoki
- judo
- kabaddi
- sepaktakraw
- taekwondo
- wushu
- lovas sportok (díjugratás, díjlovaglás, military)
Amit nem tettem meg, pedig akartam
- nem ettem kígyót, de sehol se láttam és azt mondják, ők is ritkán eszik, mert drága
- nem voltam fent a Viktoria Peaken este, hogy onnan fotózzam a fényshow-t, mert annyian álltak sorba
- nem mentem ki a tengeri herkentyűs piacra, de ettem és láttam eleget a városban
Amire nem számítottam:
- hogy itt veszem meg életem első japán nyelvű mangáját (és ennyiért, tizedannyiba került, mint bárhol máshol a világon)
- hogy nem találok olyan elektromos kütyüket, amikre számítottam
- hogy ennyi barátom lesz
- hogy ilyen iszonyat meleg lesz és hogy ők fázni fognak
- hogy ilyen eszméletlen biztonsági ellenőrzés lesz (mondjuk nem tudom, miért nem gondoltam)
- hogy ennyire keresik az önkéntesek a kedvünket (bár angolt tanulhattak volna még)
- hogy ilyen tiszták lesznek a WC-k mindenhol (egyetlen undorba futottam bele, de bármelyik magyar vonatállomáson találunk ilyen állapotban lévőt, a kinti állomási vécéket viszont folyamatosan takarították, ez egy utcai volt)
- hogy ennyire beteg leszek visszajövetelkor a nagy időjáráskülönbség miatt
- hogy ennyire nem fog megérinteni visszafelé az időeltolódás (cserébe viszont odafelé egy hétbe került, hogy belerázódjak az ottani időbe)
Ami fura volt, amikor hazajöttem:
- nem pálcikát adtak az evéshez és választani se lehetett
- végre nem forró vizet adtak inni
- az utcán sétálva nem volt a hátamon a tizenkilós táska
- nem megyünk át pirosban az úton (vagy nem annyiszor)