Az első napon egyből korán indultunk, az Umeda állomás környékén mutattam meg dolgokat a manóknak, volt, amit nem fotóztam le és volt, ami nekem is új volt. Ez a séta előző estére volt betervezve, de nem tudtuk megcsinálni a késés miatt.

Jó volt megint a kedvenc reggelimet venni a boltban, BOSS tejeskávét és finom péksütit.

Innen vonatra szálltunk, majd jól lekéstük a buszunkat, így várhattunk a megállóban, még szerencse, hogy jó időnk volt. A Katsuoji templomba mentünk. Próbáltam taxit hivatni jegyvételkor, ezt nem teljesítették, hogy menjek a templomirodába – ami kívül van. Inkább bementünk, hogy majd lesz valami.

Amikor végeztünk, egyből fogtam egy taxit, majd lecsaptunk még egyet. Mindkettőnek elmagyaráztam, hova menjenek és maradtunk egy manóval kettesben, hogy mi is várjunk egyet, így is lett. Egyébként az, hogy kártyával lehet fizetni, hála istennek elég alap már Japánban is, mivel azonban ritkán taxizok, ezért meglepett, hogy fejtámlába épített kártyaolvasó volt.

A Mino-vízeséshez mentünk csak. Nagyon sajnáltam, hogy a falevelek még nem voltak őszi ruhában, de azért így is szép volt. Ettünk kis streetfoodot és lesétáltunk a 2,7km-re található vonatállomáshoz, ahonnan indultunk vissza Osakába.

Az állomáson van egy ingyenes kilátó a Hankyu épületében, megnéztük, de nem voltam lenyűgözve tőle.

Következett az osakai kastély, itt megint nagyon sok ember volt, mint általában, de azért a sor nem volt vészes. Én addig varázsoltam washi papír goshuint, amiben le volt préselve vörös momiji levél, a mellette lévő szentélyben, ahol eddig nem voltam.

Este én még sétáltam egyet, nehogy hiányozzon a 36 ezer lépésből egy is, ennyit tettünk meg az első napon. Ha jól emlékszem, ez új rekord.

A második napon szabadprogram volt, így én Nakanoshima szigeten kezdtem, hogy megnézzek egy épületet és egy űrhajós macskát.

Kimentem vidékre egy goshuinos helyre, de csalódás volt, mert sehol nem jelezték, hogy csak 10 órától van iroda, én meg odamentem 9-re, mert azt írták, akkor nyitnak, ez volt a Himejima szentély. Nem akartam egy órát vesztegetni itt, így visszaindultam Osakába.

Útközben láttam, hogy van egy nagyon nekem való, ráadásul ingyenes múzeum, az Osaka Sewerage Science Museum, így betértem ide. A liftnél ki van téve egy kerek papír, arra lehet mélynyomós pecséteket gyűjteni, némelyik alaposan el van rejtve. Jó móka a hely, nagyon interaktív és egészen ki van írva minden angolul is. Találtam fent egy kis kilátót is és van óriási, besétálható csatornafedél és virágból kirakva is.

A belvárosban maszatoltam kicsit az Umeda környékén, szakítottam időt a szentélyre is, ahol első este röviden jártunk. Nem nagy hely a Tsuyuno Tenjinsha, de kedves. Találkoztam és beszélgettem kicsit egy amcsi stewardessel, megmutogattam neki a repcsis füzetemet és a goshuinomat is és mondtam neki néhány tippet, hol tud repülős dolgokat beszerezni, amiket csak Japánban tud.

Ezután visszamentem a szállodába, ahol addig a portán várt a bőröndöm, mert fel akartam adni Kyotoba (ott nem igazán jó nagy bőrönddel utazni, kicsik a buszok), beleraktam, amiket vettem útközben és már csak a hátizsákommal indultam tovább délutánra. Egyébként a táska súlya alapvetően meghatározta a napomat, több dolgot kihúztam. Nem tudtam szekrénybe se betenni, mert haladnom kellett dél felé.

Bementem a Namba Yasaka szentélybe, ahol csodaszép goshuint vettem, de annyi ember volt, hogy teljesen lesokkolt. Régen ez hiába volt egy menő színpaddal rendelkező hely, alig volt itt külföldi, most egymást taposták a szelfikért és a nagy influenszerek a reelekért.

Még sétálgattam, ettem kicsit, itt van néhány kép a két napról.

Kifelé haladva betértem még a Sumiyoshi taishába, megmondom őszintén, jobbra emlékeztem, így a goshuinon kívül nem töltöttem túl sok időt itt.

Félhulla állapotban értem ki Hashimotoba. Itt nem volt túl nagy választék szállásokból, így mind egy helyen szálltunk meg. Ez kb. 25 perc sétára lett volna, de inkább 720 yenem bánta, taxiba pattantam. Este még lementünk néhány manóval sushizni.