Manókkal utazok most, Marci otthon maradt vigyázni az erődre. Nem a tiédre, a miénkre.

Már a vonatút kezdete is érdekes volt. Javításokat végeznek a síneken, ezért fél órával később kellett érkeznünk Bécsbe, mint a tervezett, de legalább másik vágányra is. Az eredeti terv szerint ugyanonnan indult volna a vonat, ahova érkezem, 10 percem maradt megtalálni az új vágányt (hint: sikerült). Az első vonatra vettem csak helyjegyet, a másodikra nem ajánlotta fel, de ez nagyon-nagyon jó volt, mármint hogy az elsőre már vettem, mert olyan szinten tele volt, hogy az elképzelhetetlen. Az egyik kocsi hiányzott a vonatról és így mindenki, aki abba foglalt helyet, valahol máshol csövezett, plusz alapból tele volt az egész. Először rossz kocsiban kopogtam a helyemért, majd megdumáltuk, hogy ez a 22-es és nekem a 24-esben van, így tovább toltam a bőröndöt. Ott is ültek, de megmutattam a jegyet, aztán leülhettem. Még a folyosón is ültek, nemhogy az átjárókban (mellesleg ez nem hiszem, hogy szabad, hiszen ha gond van, nagyobb lesz, ha nem tudnak menekülni a népek).

A második vonatra nem tudom, miért nem akart helyet ajánlani a rendszer, de a vonaton ülve már vettem egyet Hegyeshalomtól, Bécs után az volt úgyis az első megálló, addig nem tudott felszállni senki. Ez is jó ötlet volt, amikor vettem, már majdnem tele volt az egész vonat.

Este nem voltam túl aktív, későn érkeztem a szobába, de másnap reggel sétáltam egyet Budapesten, ez is volt a terv, a Keletitől a Hősök tere felé, majd onnan a Nyugatihoz, megcsináltattam a körmeimet és utána villamossal vissza a hotelhez, ahol két manómmal találkoztam és együtt mentünk ki a reptérre.

A reptéren túl nagy izgalom nem volt, max egy érdekesség, lehetett gépnél is becsekkolni és kaptunk a csomagra is cetlit, viszont így a repjegy elég langy minőségű volt, ezért mivel ráértünk, kiálltuk a rendes sort is, hogy kikönyörögjük a repjegyet, sokan el akartuk tenni emlékbe.

Az első járatunk már késve indult, de nem volt vészes. Nagy mázli, hogy szénhidrát-csökkentett ételt kértem, mert a többieknek botrányosan lassan hozták ki, a speckót meg ugye kihozzák hamarabb. Legalább 3 óra eltelt, mire enni tudtak. A gépen vettem észre, hogy rossz zsinórt hoztam a fülesemhez, nem jack-jack dugaszokkal, hanem jack és microjack, így a micro véget egyik oldalhoz se tudtam csatlakoztatni és ekkor jött a kellemes meglepetés: volt bluetooth csatlakozási lehetőség a gépen, mert relatív fiatal volt. Nagyon örültem.

Az átszállás is meglehetősen unalmasan telt, beszélgettünk és ettünk aranyáron egy olyan díjnyertes hambit, hogy csak pislogtam.

A második gép idejével már jelentősebb gond volt, jó nagy késéssel értünk Osakába, ráadásul ezen nem volt bluetooth, így kénytelen voltam használni az Emirates fülest. Jó, annyira nem volt rossz az sem, csak a sajátom kényelmesebb és jobb minőségű.

Szóval megcsúsztunk, így az esti tervem dugába dőlt. Vettünk mindenkinek netet és ICOCA kártyát, felpattantunk a Haruka expresszre és este már csak egy vacsira mozdultunk ki és utána betévedtünk egy közeli szentélybe egy éjszakai bejárásra.