Elhagytuk tehát Andorrát és egyből megálltunk La Seu d’Urgellben, ahol sétáltunk egyet, megnéztük a helyi katedrálist és ettünk furcsaságot: füstölt sonkás csokis torronét. Nem mondom, hogy rossz volt, mindenesetre nem abból vettünk.

Lementünk Zaragozába, kellemes kis város (nem is olyan kicsi), sétáltunk, ettünk finomat, borzalmasan meleg volt. Még a város előtt néztük meg ezt a zöld hidat, cangáztunk kicsit a környéken, de tényleg túl nagy hőség volt.

Innen Pamplonába indultunk, ahol a szállásunk volt, túl sok dolgot nem terveztünk. Reggel elmentünk churrosozni és sétáltunk egyet. Találtunk ilyen fotóstúdiót, ahol kamu bikák voltak beállítva és lehetett csináltatni olyan képet beöltözve, mintha futna az ember a híres bukafuttatásban. Már nem emlékszem, mennyi volt, de sokalltam, mindenesetre biztosan olcsóbb, mint egy kórházi számla. Volt itt a városban egy kis japánkert is, hát a semminél jobb és ingyenes, de túlságosan nem japános.

Pamplona után egyből Santanderbe kocsikáztunk, mert itt a környéken valami ünnepség volt és csak horror drágán találtunk szobákat. Útközben megálltunk egy tengerparti kilátónál reggelizni vagy mi. Megmondom őszintén, a hely nevére nem emlékszem, csak most tudom megírni ezt a posztot, hónapokkal később.

Még mielőtt a szállásra mentünk volna, már beugrottunk Santanderbe egy fagyira. Nem fantasztikus város, de kellemes amúgy, csak eléggé kiesik a legtöbb turistának, mi is főleg csak a neve miatt akartunk eljönni ide, illetve a táj szép. Másnap is itt kezdtük természetesen a napot. Eljutottunk egy állatkertbe is, ami főleg Naninak volt nagy dolog, látott élőben fókát és pingvint is, de a tenger sokkal félelmetesebbnek tűnt, így inkább azt figyelte.

Még mielőtt bementünk volna reggel Santanderbe, megálltunk egy fotópontnál, ebben több nincs, parkolók a jobboldalon, átkommandózás a sziklákra és ugyanez vissza. Az első a Playa de Canallave volt, ez sem kutyás strand, ahogy egy spanyol kutyásat se láttunk eddig és utána az Urros de Liencres. Azt fontos megjegyezni, hogy a Google Maps rosszul ismeri a második helyet és visz egy kört.

Elgurultunk még egy kifestett világítótoronyhoz, ahol sétáltunk egyet. Egyetlen mosdó volt csak az út elején, az is minősíthetetlen állapotban. Útközben se enni, se inni nem tud venni az ember, viszont porfogó mütyürkéket árulnak. Ez a Faro de Cabo Ajo.

Bilbaoba mentünk, ide két éjszakát terveztünk, de azt nem, hogy ilyen rossz időnk lesz. Így viszont parkolóházban tudtuk hagyni a kutyát a kocsiban, ami amúgy a hőségben eléggé nehéz dolog lett volna. A Guggenheimet látni kell, bár furcsa hely. Nem vettünk előre jegyet, mert online már nem tudtunk, így sor volt, de kivártuk, nem volt annyira vészes. Szép időben biztosan sokkal szebb maga az épület, így élvezhetetlen volt.

Az utolsó környékbeli napon egy helyi kis piacon kezdtünk, nagyszerűt reggeliztünk, majd megnéztük a színes házakat, egy templomot ééééés indultunk a függőhídhoz, amin kocsival át lehet úgy menni, hogy a hídon lóg az ember a kombon, hát szuper. Jegyet nem kell előre venni, majd a kompra felhajtás után kell a megjelenő embernél és sajnos nem lehet kiszállni. Van olyan opció is, hogy gyalog megy az ember és visszasétál fent a hídon vagy fordítva, az is jó lehet, de mi most ennyi időt nem akartunk rászánni. Innen felmentünk a kilátóba, ahol egy ujjlenyomat szobra van és nagy piros Bilbao kerítés és mentünk tovább.

Még megálltunk valami kis tengerparti faluban, mielőtt a Donostia San Sebastian szállásra értünk volna.

Az utolsó spanyol napunkon egy séta következett Donostiában, nekem ez olyan mehh volt, egyértelműen túl sok turistával, talán jön ide nagy hajó. Megálltunk még Hondarriabia vicces nevű városban és ettünk finomat.

Ami egyébként engem személy szerint meglepett, az a piszok mennyiségű palesztínbarát felirat, matrica, zászló volt. Azt gondolom, hogy talán mivel náluk is gond a kiválás Spanyolországból, jobban együttéreznek velük, de na. Nem fotóztam le mindet, minden városban volt, még templomok oldalán is.