Megmondom őszintén, azt hittem, ez csak egy olyan kis beékelődött ország, mint Liechtenstein és nyilván földrajzi szempontból az is. De mindeközben annyira cuki hely, jókat ettünk, kedves emberekkel találkoztunk, szép tájakon jártunk, még egy öt napot tudtam volna maradni.

Viszont mivel a fentieket nem tudtam, ezért csak két éjszakát foglaltam ide úgy, hogy az első csak beeső volt, azaz aznap este 11 körül értünk a szobába. Tudtunk volna hosszabbítani, de voltak még terveink, így most ennyi jutott ide. Piszok hosszadalmas feljönni egyébként, még repülővel se lehet, mert a legközelebbi reptér is messze van és mivel adómentes ország, ezért ráadásul megpakolva bevásárlásokkal azt használni se lenne olyan egyszerű.

Hiába volt augusztus, reggel igen cidri volt mindig. Egy benzinkút volt az első állomásunk, ahol egyből csoda kilátás volt, meg megálltunk még utána a közelben is.

Nem tudtunk túl sokat haladni, megláttunk egy ménest az út szélén.

Elindultunk tovább a célunk felé, erre megint jött egy szép kilátás.

Nem fogjátok elhinni, innen egy kilátóhoz mentünk 😀 5 eurós belépője van, csak KP, ez a Mirador Roc Del Quer.

Innen már tényleg Andorra fővárosába mentünk, ahol volt egy foglalásunk, így egyelőre csak kirúgtuk magunk alól a kocsit és indultunk a UNNIC étterembe. Fantasztikus volt és nem is vészesen drága, de a személyzetnek hála úgy éreztük magunkat, mint valami nagyon luxi helyen.

A közelben volt egy biciklimúzeum, a Bici Lab Andorra. Kutyával nem lehetett bemenni, de meg akartuk nézni, ezért felváltva bementünk. Állati jó kis hely és nagyon szépen is van kiállítva minden. Még egy whippet bicikli is volt bent, nem is tudtam, hogy létezik ilyen.

Elindultunk vissza a kocsihoz, mert láttuk, hogy nagy eső jön, de erre nem voltunk felkészülve. Mázli, hogy egy parkolóházba álltunk be, mert olyan jégeső jött, hogy nem tudtunk kimozdulni egy órán keresztül egy boltból. Kár, hogy a parkolóház plázájába nem értünk már vissza, ott egyszerűbb lett volna azért eltölteni az időt, mint egy random, hideg utcára nyíló ruhaboltban. Este visszamentünk már a hotelbe, kivoltunk.

Reggel a szállásunknál lévő faluban akartunk körbenézni (El Pas de la Casa), amikor egyszercsak megint egy hegyi ménesbe botlottunk. Tartottunk egy rögtönzött fotózást, nagyszerű volt. Le se voltak kerítve a lovak meg semmi, mindenki besétálhatott, de szerencsére a legtöbben tartottak annyira a lovaktól, hogy nem álltak bele a fotóinkba. Egy családnak adtam is tanácsokat, mire figyeljenek, hogy ne sérüljenek meg, mert eléggé amatőren nyúltak oda és rossz lovakat is választottak ki simogatásra.

Vásárolgattunk néhány dolgot, mert a falu kb. egy teljes értékű outlet, a nyári leárazások mellett alapból adómentes és minden jóval olcsóbb, mint máshol, majd elindultunk a főváros felé, de megint megálltunk az előző napi ménesnél. Ha már úgyis megálltunk, Marci gokartozott is egyet, volt kétszemélyes, de két órát kellett volna várni rá, így kihagytuk.

Marci kinézett egy helyet enni előző nap, betoltunk egy nyuszit gyorsan és valami szarvasgombás ételt, ez is isteni volt és teljesen jó áron. Innen Anyósba mentünk simán a neve miatt, itt nincs semmi, ez csak egy üdülőfalu.

Mivel haladtunk volna tovább Spanyolország felé, ezért egyetlen hely maradt hátra, a Jardins de Juberri, ami finoman szólva is fura hely. Nagyszerű hegyoldali park a legfurább szobrokkal díszítve. Ingyenes egyébként, végülis egy sétára miért ne.