Úgy alakult, hogy van két hét és egy napunk szabadon, így egyből megtöltöttük egy úttal, de mivel ilyenkor Japánban elviselhetetlenül meleg van, tőlünk furcsa módon nem repjegyet vettünk, hanem kocsiba ültünk. Az útvonal váza megvolt, de csak az első két szállást foglaltuk le, hogy flexibilisek maradjunk és ez később jól is jött.
Az első szakasz nem volt túl combos, a Wilder Kaiserig mentünk, ahol végül nem mentünk fel felvonóval semerre, hanem Marci talált egy tavat és annak partján sétáltunk egyet. Szép környék, biztosan lehet ejtőzni errefelé pár napot csak úgy sétálva, fürcsizve, hegyet mászva.
Bementünk Bad Tölzbe, tök aranyos kisváros, ettünk egy isteni mexikóit és utána lefojtottuk egy fagyival. Ki akartam menni a WC-re és a parkolóban volt felirat, hogy merre találom. Amint megláttam, rájöttem, hogy inkább mégse kell annyira, hamarabb oldanám meg az Andrássy közepén az elválasztó vonalon.
Nem annyira messze innen volt a STOA169 nevű modern izé, leginkább egy tető volt, alatta az oszlopokat pedig különböző művészek csinálták meg, mind másmilyen volt. Nem mondom, voltak meglepőek. A közelben amúgy van egy parkoló (fizetős), innen biciklivel betekertünk az erdőn át, csak pár perc volt, de gyalog 19 perc lett volna. A hely maga nem fizetős, csak adományt kérnek, ha ad valaki, cserébe kap kis bizbaszokat, képeslapot meg ilyesmiket. Volt füzetük is a helyhez, az baromi drága volt, 7€.
Már sötét volt, mire az első szállásunkhoz értünk a Bodenseenél, de amint leparkoltunk, láttuk, hogy tűzoltó buli van a mi utcánkban, így bedobtuk a cuccokat a szobába és rögtön elsétáltunk oda, ettünk egy kis currywurstot, Marci sörözött.
Reggel indultunk Svájcba, de nem akartunk egy egyszeri egy napos útért venni autópályamatricát, mert ugye csak éveset lehet, így majdnem 3 órába telt, mire Bernbe értünk. Útközben vettünk azért egy kicsi laptopot, mert itt lényegesen olcsóbb volt.
Bern nagyon tetszett nekünk, láttuk a macikat is, de a folyóba is belógattuk a lábunkat. Sőt, nem csak ezt lehet ám, sokan csinálták, hogy a nagyon erős sodrású folyóba beugrottak és mentek egy félkört benne, majd nem tudom, hogyan, de kimásztak és a város szűk részén átsétáltak, majd mentek még egy kört. Baromi jó lehet, de tényleg nem tudom, hogy és hol másznak ki egyrészt, másrészt a fürdőruhát mélyre raktuk és a kutya nem lett volna lenyűgözve az ötlettől. Véletlenül úgy alakult, hogy itt is mexikóit ettünk, de ez is finom volt, valami gyorsétterem.
Késő délután indultunk csak el innen, mert Franciaországban volt a következő szállásunk, de megálltunk sétálni egyet Nyonban, ez is felkerült a végtelen további utazási listánkra. Lyon közelében szálltunk meg, már valami éjfél volt, mire ágyat fogtunk.
Lyon következett baromi sok látnivalóval, de csak ezen a reggelen tudtuk meg, hogy nagyon meleg lesz, így siettünk be a városba, ettünk isteni finomat de így is kora délutánig bírtuk csak a sétát. Az egyik első pont egy vietnámi buddhista templom volt. Ingyenes és menő, de csak a kertjébe lehet bemenni általában, az épületekbe csak meghatározott napokon.
Befoglaltunk egy szobát megint ide a külvárosba erre az estére (innentől nem volt előre fix semmi), így visszahúzódtunk a nagy hőségben.
Este újra bementünk a városba és megnéztük majdnem az összes kimaradt dolgot, csak a hegytető maradt ki, mert ott van egy Eiffel-torony és az nem volt kivilágítva. Ettünk viszont normand palacsintát, ezt próbáltuk már korábban, de kitűnő volt. Számítottunk rá, hogy jókat fogunk enni útközben és ez eddig teljesen be is jött.
Talált Marci egy soron kívüli pontot talált és ezért kicsit átszerveztük a programot, következett a Palais Idéal. Ide sajnos kutya nem jöhet be (ezzel még szembesültünk sok helyen, főleg Franciaországban), ezért felváltva mentünk be. Ha valaki jön ide, javaslom, hogy vegyen előre jegyet, ahhoz kisebb sor áll.
Útközben betértünk egy kisvárosba, ami csokimúzeumot kínált és bár nem hazudott, de kihagyható élmény, a boltja meg aztán piszok drága. Az jó volt, hogy lehetett csokikat kóstolni útközben a jegyünk bescannelésével.
Nimesbe tértünk vissza délután, jó pár éve még az előző kutyánkkal jártunk itt, akkor annyira megkedveltük, hogy megint állomás lett belőle, bár csak egy pár órás sétára. Sikerült egy reggelizőhelyre beülni korai vacsira, de úgy teleettük magunkat, hogy hagyományos étteremben sem sikerült volna.
Lefelé még megálltunk a tengerparton fotózni Nani kutyát, mert ezen a napon volt a 4. születésnapja.
Innen már meg se álltunk tényleg Andorráig.
Itt a határon jöttem csak rá, hogy nem tartozik az ország az EU-hoz, mert más volt az SMS, amit kaptam a szolgáltatónktól, mint általában szokott lenni. A hotel recin kiderült, hogy valóban ez történt, eurót használnak, de pl. nem lesz internetünk az országban. Próbáltam venni kiegészítő csomagot, de valahogy mindig kidobott hibaüzenettel.