Egyáltalán nem lep meg, ha egyetlen olvasó sem hallott még erről a városkáról, hogy úgy mondjam, nehezen kapar magának helyet Tokyo, Nara, Nikko, Tokyo, Himeji és a többi klasszikus turistacélpont mellett, de nagyon cuki kis hely és kellemesen el lehet tölteni itt egy napot, ha valaki a közelben jár, mert amúgy ide se könnyű eljutni.

Reggel feladtuk a másik nagy bőröndöt is, mert innentől egyszerűbb volt úgy közlekedni, hogy csak hátizsák van nálunk és abban két váltás tiszta ruha és ami még szükséges.

A legközelebbi nagyváros, ahova shinkansen megy, Ichinoseki (egyébként innen jár Pikachus kirándulóvonat, azt majd később még be kell húznunk), aztán innen óránként jár egy db helyi vonat Hiraizumiba.

Az állomáson cuki térképek vannak (van ám angol szöveg is a túlfelén, csak amikor lefotóztam, még nem tudtam), van turistainformáció és ami nagyon fontos: van biciklibérlési lehetőség. Mi is ezt választottuk, mert gyalog azért tolni kell, busz sincs nagyon, sok lenne sétával az egész napos programunk.

A biciklikölcsönzőnél amúgy ingyen meg is őrzik a csomagot, mely lehetőséggel mi ökrök nem éltünk. Nem a biciklizés közben volt gond, ott vitte a gép a kosárban a monyót, hanem az első helyünk például a Chusonji volt, ahova egy laza 15 perces hegymenet visz. Valószínűleg amúgy csak 10 perces, csak ugye feladtuk a csomagot és ezért a kézivel szívtunk csak, mint a torkosborz. Olyan nehéz volt a hátim, hogy a fényképezőket kivéve Marci táskája sokkal könnyebb volt, így felajánlotta, hogy cseréljünk. Enélkül most nem blogolnék, mert beledöglök a kaptatóba.

Szóval az első a Chusonji volt, nagyon szép komplexum, kicsit talán az Engyojire hasonlít, nekem még a Mino-vízesés felé vezető útra is Osaka északi részén. Néhány részében tilos fotózni, így nem mindent tudok megmutatni, de legalább marad annak is meglepi, aki ellátogat ide. Sajnos nem lesztek sokan.

Jó két órát töltöttünk ebben a templomban, ami még így is belefért, 4 órára béreltük a cangát. Azért az jól jött, hogy egyrészt elektromosat béreltünk, másrészt hogy a következő kis szentély eléggé langy volt. Mindegy, útba is esett, megálltunk hát, ez a Kumanosansha.

Volt a közelben még egy templom, de ez egy picit csalódás volt, a Motsuji. Igazából a hellyel magával baj nincs (most azon kívül, hogy belépős és a terület 80%-a üres mező), de közben meg igazán újjáépíthetnék a leégett, megsemmisült épületeket, akkor tényleg fantasztikus hely lenne. Nagyon jó ötlet viszont, hogy kitettek táblákat, hogy selfiezzenek az emberek velük a helyen.

Ha már volt paripánk, kivágtáztunk velük a mezőre. Konkrétan 20 percet kellett tekerni bekapcsolt rásegítéssel a Takkoku Seikoji templomig, ami igazi ritkaság, egy szikla oldalába van építve az egész. Belül sajnos nem lehetett fotózni, de úgy kell elképzelnetek, hogy a hátsó fala konkrétan a sziklafal.

Időben voltunk, hogy leadjuk a bringákat és elérjük a nagyon ritkán járó vonatot (1,5 órával a kinézett után ment volna a következő), visszatekertünk és még egy csatornafedelet is megkerestünk.

Ichinosekiből indul a Pikachus vonat, ahogy már írtam, ezért itt konkrétan minden róla szól, meg van két random ajtó is, azokat nem teljesen értettük. Nem lehetett nyitni őket.

Jöhetett a következő shinkansenezés, késő délután értünk Sendaiba, ledobtuk a csomagjainkat és mentünk konbinikbe piát venni. Meccs volt aznap a városban (drága is volt a szobánk a többihez képest), abszolút nem lógtunk ki a tömegből. Már este láttuk, hogy Sendai jó kis hely lesz, bár a kajával nem voltunk szerencsések. Először beugrottunk egy izakayába, azt mondták 5-kor, hogy este f10-re van csak két főre helyük. Később bementünk egy másik helyre, hogy együnk egy kis marhanyelvet, ami helyi hülyeség (mondjuk ettünk már, de mindegy), ott meg iszonyat lassan szolgáltak ki minket. Mindegy, adtunk a kilométereknek, legalább volt egy kis séta. Este még ettünk egy tonkatsus helyen végre egy nagyon finomat és aludtunk, mert másnap korai kelés volt tervben.