Az utolsó teljes napunkon korán felébredtem, fél 6 körül, de nem akartam újra visszamászni a kapszulába (kicsit macerás volt nekem), ezért inkább kitaláltam, hogy korán kezdem a napot.
Annyira korán sikerült kelnem, hogy még a piacon sem volt nyitva semmi, így a FamiMában vettem egy csirkét reggelinek. Láttam viszont végre egy kisebb állomáson az arcfelismerős kaput, de hiába vártam, nem ment át senki rajta. Utána kávét szürcsöltem, sétáltam a mukk üres városban.
Teljesen véletlenül kavarodtam be a Nyoiyama Toujiji templomba, de szép goshuin és nagy Buddha is volt (bár bezérva egy terembe, csak mobillal tudtam befotózni), nyitva is volt korábban az irodájuk, szóval jó találat volt.
Innen már tudatosan az Otori szentélyhez mentem, goshuinra vadászva. Volt egy kis szertartás is, amit elkaptam, de azt csak videóztam. Maga a szentély nem nyűgözött le, annyit láttam már, túl sok újdonságot nem mutatott.
Útban dél felé megálltam Izumo állomáson egy csatornafedélért, de végül kettőt találtam, benéztem egy szentélybe, ami amúgy megint semmi extra nem volt, de sétának kellemes volt, illetve valami figurákat az állomáson.
Innen mindenkinek a hotelébe el kellett ugranom. Az enyémmel kezdtem, leraktam a csomagomat. Utána két másik helyre azért kellett beugranom, mert a manóim véletlenül fáradtan beleegyeztek a boltban, hogy utánvéttel fizetik a csomagfeladást és egyik hotellel sem tudtam megegyezni, hogy ezt meghitelezzék 7 ember számára. Most nem részletezném, de nem volt egyszerű menet, hogy odaadom a papírt a portán, hozzácsapok minden csomaghoz 3000 yent, abból fizessék ki a csomagot és a visszajáró pénzt adják majd oda a becsekkoló vendégeknek, ez Japánban nem annyira könnyű, mint amennyire tűnik nekünk. A hotelem amúgy nagyon menő megint, a legmagasabb a környéken.
Egy órával később végre mehettem a Senshu Iwafune szentélybe, ami arról híres, hogy a repülésnek szentelték, van egy propeller a toriin a bejáratnál, bent egy helikopter és a főépület aljában egy kis repülős múzeum. Sajnos volt, amiért főleg jöttem, rózsaszín, repcsis goshuin füzet.
Leutaztam Wakayamába délután, itt nem voltam még és megbeszéltem a manókkal, hogy az írásaim alapján mászkálnak Osakában inkább, hogy a csomagokat el tudjam intézni. Vissza Osakába egy óra lett volna az út, Wakayama csak fél órára volt. Itt rögtön átszálltam egy másik vonatra és mentem a Kimiidera templomhoz, ami rég be volt bökve nekem, de nem tudtam, hogy ennyire jó. Volt egy felvonó is hála az égnek, amire külön jegyet kellett venni, de senki nem ellenőrzött semmit. Kicsit talán megint túl sok képet csináltam, de nagyon tetszett a hely.
Lefelé láttam, hogy nem fogom elérni a nem túl sűrűn járó vonatomat, így inkább ettem egy fagyit és úgy sétáltam vissza. Nem volt kedvem több kulturális tevékenységre, egy kastély vanmég itt elérhető távolságban vagy a cicás vonatállomás, de most arra se éreztem késztetést, hogy 40 percet vonatozzak azért, hogy elmenjek egy cicás állomásos zsákfaluba, majd onnan vissza és onnan a reptérhez. Visszamentem inkább a hotelbe és megkaptam a szobácskámat a laza 43. emeleten, nagyon menő volt a kilátás és nagyobb szobám volt, mint némelyik japán lakás.
Este még gondoltam, lemegyek egyet az Outletbe, szétnézek ott és eszek sushit, de csak elviteles sushit találtam, abból vásároltam be annyit, hogy betegre zabáljam magam és ez is történt.
A függönyt direkt széthúzva hagytam és az indulás reggelén kaptam is ajándékba egy szép napfelkeltét.
Megkaptuk szépen a beszállókártyákat, aztán bementünk a biztonsági ellenőrzésen. Szépen kikupálták ősz óta a KIX repteret, akkor nagyon gagyi volt, minden zárva, de most teljesen rendben van.
Seoulba időben értünk, kicsit aggódtam, hogy csak 1,5 óránk lesz az átszállásra, de feleslegesen. Átmentünk a biztonsági ellenőrzésen (kidobatták a fincsi, utolsó érmékből vásárolt barackos vizeket mindenkinél) és mehettünk a beszállókapuhoz. Ez a járat is relatív pontos volt, csak mellém két olyan koreai nő került, akik szerintem életükben repülőt csak kifestőben láttak, de legalább láncrendelést adtak le a gépen lévő borokra. Na mindegy, nagy gond nem volt velük azon kívül, hogy a mellettem lévő nő köhögött, aztán felszálláshoz maszkot vettek fel (utána levették, ezt nem értettem), majd ő elült onnan, egy másik ült a helyére, aki folyton az oldalamba könyökölt, de így legalább nem tudtam nagyon aludni, ez volt egyébként az átállás miatt a logikus lépés. Nagyon jó döntés volt, hogy halas menüt kértem egyébként (az előző járaton csak zsírszegényt kértem és az is hal volt), de itt most szentjakab kagylót és lazacot ettem a meglepő módon három étkezésnél. Mondjuk amennyit repültünk, kellett is ennyi kaja.
Összességében én meg voltam elégedve a Koreannal, máskor is foglalnék hozzájuk, a sztyuvik kedvesek, pontosak voltak, a csomaggal csak kicsit kekeckedtek (10 dekával voltam afelett, amit még szó nélkül elnézett volna, de meggyőztem, hogy a hátam mögött lévő sorra való tekintettel ne kelljen kivennem kézbe egy pulcsit), a kaja így speckóval finom volt, de egyébként sem volt minden csípős, azt mondták és a háromból két étkezés esetén is több dolgot lehetett választani, nem ilyen székelyes menü volt, mint a Finnairnél (hogy kérsz vagy sem).
Májusban pedig irány Hokkaido és a Tohoku régió.