Ezekből a napokból csak a főbb pontokat emelném ki, mert elég sokszor voltam már, így most az, hogy voltunk a Fushimi inariban meg a Kiyomizuderában vagy a Kinkakujinál, nem meglepő.

Első reggel egyből találtam egy pici szentélyt a buszmegállónál, ahol vártam, hát bementem kicsit. A neve Imakumano szentély, igazából semmi extra, de valamiért tele van varjúval. Mármint nem igazival, csak dekorációként. Útközben ide pedig láttam egy cuki akita inut a helyén figyelve

Elmentünk a “reggel kihalt” utcára a Kiyomizudera alatt, ahol a pagoda van és hát csak 3 esküvői fotózás volt ott, mind kínaiak. Képzelem, mennyibe kerülhetett egy-egy ilyen móka. Mindenesetre azért sikerült néhány aranyosabb képet csinálni. Utána megvártam a manókat a Kiyomizu bejáratánál, cserifák alatt várakozva. Volt már rosszabb is.

A Kinkakuji hozta a formáját, nagyon szép fények voltak, ezúttal bementem én is. Elképesztően hosszú sor volt a goshuinnál, mázli, hogy nekem már volt innen, így ezt az időt értékesen tudtam eltölteni: ettem néhány dangot.

A Nijo kastélyban viszont magukra hagytam a kis csapatot, előre mentem a Mikane szentélybe, ahol pénzt adtam ki egy goshuinért, hogy több pénzt hozzon, majd a Shinsenen kertjében vártam be őket.

Ezután hármas blokk következett, Kenninji és a sárkányai, random igazi gésák nézegetése (mekkora mázli már, szét voltunk szóródva, de mindenki látott legalább egyet, volt, aki hármat) és a Yanaka szentély, ahol megint streetfood volt kirakva, így teljesen szétváltunk estig.

Én végre bementem a Kanji múzeumba, amit szerintem nagyon kevés ismerősöm élvezne, de nekem egész bejött. Természetesen nem tobzódtak bent a külföldiek, viszont rám néztek furán. Innen a Nishiki piacra mentem, ettem némi csemegét még, útközben pedig láttam egy csodás, teljes virágzásban lévő cserifatömeget – és az embereket körülötte.

A nap utolsó helye egy NAKED kivilágítás volt a Nijo kastélynál. Nagyon szép volt, kár, hogy a cserifák nagyobbik része nem múködött együtt velünk és csont kopasz volt (azokat nem fotóztam). A végén befigyelt még egy fincsi takoyaki is.

Próbáltuk még beváltani egy előző napon a JR Passunkat, de most regionális volt, Hiroshima Kansai csak, nem országos, mivel ugye az nagyon drága lett. Odamentünk az egyik irodához, beálltunk, benézek (időm volt, hosszú sor volt), ki van írva, hogy ott csak az országost váltják be, menjünk az 1. emeletre. OK, akkor indulunk, de nem tudtuk, merre pontosan, hát odamentem egy kaller bácsihoz, hogy mit mond, azt mondta, hogy ott látom a mozgólépcsőt, le és ott az iroda. Ott ki volt írva, hogy semmilyen bérlettel nem dolgoznak. Na mondom innen szép nyerni, szóval megkértem a haveromat, hogy hívja már fel őket, hogy mégis hol váltják be ezt a bérletet. Azt mondták, hogy a másik oldalán az épületnek van egy harmadik iroda és az van nyitva már 6:30-tól, oda kell menni. Itt érünk vissza a mi programunkhoz. Szerencsére nem voltam olyan szemét, hogy azt mondjam, akkorra érjenek oda, csak 7:30-ra. 8-kor nyitott a külföldieknek szóló pult (ezt a bérletet csak turista vízummal lehet megvásárolni, tehát nyilván ez a pult kellett nekünk, az volt erre fenntartva). Még jó, hogy külön telefonon érdeklődtünk pontosan megnevezve a bérletet…

Azért megoldottuk, így korán ott voltunk a sorban, 10 perc alatt végeztünk nyitás után. Újdonság, hogy most már amúgy nem is kell ott lennie az embernek a kiváltáshoz, elég a papír és a vonatkozó útlevél (korábban csak úgy lehetett, ha a személy is megjelent). Na, mehettünk a Fushimi inariba küzdeni a tömeggel, mert oda azért korábban illik érkezni, ha magányt akar az ember, de a bérlet miatt mi nem tudtunk, ide már kellett. Hogy a képeimen nem látszik a tömeg, az inkább az ügyes technikámnak köszönhető, semmint annak, hogy nem volt ott ember.

Indulhattunk tovább Ujiba, ez se volt rossz, szépen kinyíltak már a cserivirágok és végre lefotóztam a szakéhordó alakú postaládát is az állomásnál, majd ettem egy kis warabi mochit.

Visszagurultunk vonattal Kyotoba, mert innen indult a speckó vonatunk, a Limited Express Aoniyoshi, hát ez valami cukorfalat, kár, hogy keveset utaztunk vele.

Nara megvan még, de az őzikék nem túlságosan akartak csemegét elfogadni, szerintem most annyira sok a turista, hogy már megtömték őket. Láttunk viszont négy esküvőfotózást is.

Kicsit tartottam a kokai kirándulástól, de felesleges volt, jó volt ez is. Konan állomásig mentünk, innen elsétáltunk a Koka Ninja házig. Nekem ez jobban tetszett, mint ahova később mentünk. Cuki környék amúgy, minden shurikenes meg ninjás (mondjuk naná).

Innen taxival mentünk át a Koga Ninja faluba. Ez már picit le van lakva. Csak két elérhető taxi volt a környéken (pezsgő metropolisz, igen, busz nem is jár erre), így várnunk kellett a bejáratnál. Ahogy gyűltek a fehérek, kijött egy másik fehér, mint kiderült, ő Ryan (nem közlegény) Ausztráliából. Hozta magával a főnökasszonyt is, aki mint kiderült, volt már Magyarországon, Ryan pedig nagyon kedveli a gulyáslevest. Na szóval ez a falu inkább ilyen játékos, ki lehet próbálni mindenféle mászókát.

Ennek az utolsó kyotoi napnak a végén voltunk a Samurai Ninja Museum Kyotoban, ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon informatív hely. Videózni tilos bent, de fotózni nyugodtan lehet. Mázlink volt, egy humoros, lelkes vezetőt fogtunk ki. A végén van shurikendobálás is, illetve egy harmadik épületrész, de oda már nem mentünk el.

Elmentünk még a The Cultural Museum of Kyotoba. Ne. Szívesen.

Este gondoltuk, felpattanunk egy metróra a vonatállomásig, onnan egy vonatra Shin-Osakába, mert csak onnan szállhattunk ingyen shinkansenre, de közben volt egy kis szobafoglalásos kavarás és sikerült rossz irányba felszállítanom a népet a vonatra, szóval elutaztunk Tsurugába. Nem volt bajom azzal, hogy odamegyünk, csak nem este és nem úgy, hogy azonnal szállnunk kell vissza a vonatra és még így is vesztettünk két órát emiatt. Nagyon aranyos volt a kaller, leülhettünk bárhova, mert a bérlettel amúgy szabad és megbeszéltük, mit mondjunk a másik vonaton is, hogy adjon ott is ülőhelyet nekünk az ottani dolgozó, de még végül oda is jött velünk a vonathoz és ő magyarázta el, hogy rossz vonatra szálltunk. Kaptunk visszafelé is helyet, bár elsőre rosszat mondott és jött a szék valódi tulajdonosa, de aztán megoldottuk. Este 11-re sikerült is ágyat érnünk. Ott már csak az jött amúgy közbe, hogy nem volt tervezve ilyen késői érkezés és az egyik hotel portája már zárva volt, de megoldották a manóim.