A Miyakojima-Tokyo repülésünk szerencsére semmi extra nem volt, időben megérkeztünk és mentünk a szállásra.

Most egy olyan robotos szállást foglaltam, amiben már voltunk, de itt dinoszauruszok voltak a portán. Hát baromi cukik voltak, nekik szívesebben köszöntem, amikor reggelente indultunk vagy este kimentünk. A szoba semmi extra, szokásos business hotel, ahol egyszerre két bőröndöt kinyitni lehetetlen.

Közel volt a Haneda reptér, így visszamentünk az újabb 3-as terminálra, mert nyílt itt egy űj rész, az Airport Garden, gondoltuk, eszünk egyet. Az Innovation City most kimaradt, fáradtak is voltunk meg kevés időnk is volt, amíg még nyitva voltak az éttermek.

Csirkézős helyet választottunk, mert ilyet ritkán eszünk.

Az Airport Garden amúgy egy decens hely, de semmi több, mint egy pláza, boltok vannak és éttermek.

Reggel spontán úgy döntöttünk, kimegyünk a Toyosu negyedbe reggelizni, mert amióta a halpiac átköltözött ide a Tsukijiből, nem voltunk még itt. Ha már itt voltunk, benéztünk a turistáknak nyitott halpiac részre is, de ez egy állatkert, üveg mögül lehet lenézni a földszintre az emeletről. Értem, hogy miért van ez, biztos tele volt mindenük a turistákkal, de ez élvezhetetlen.

Finomat ettünk egyébként, kicsit drágább, mint a város többi részén (Tsukiji külső piacán is ilyesmi árak vannak amúgy), de minőségben nem mondanám extrábbnak, mint máshol, itt az érzést fizeti meg az ember.

Van viszont egy új rész, egy tetőkert, ahonnan napsütéses időben (ahogy nekünk is szerencsénk volt) fantasztikus kilátás van a városra, láttuk a Fujit, a Tokyo Towert és a Skytreet is, ezért megéri kijönni ide, de tényleg csak akkor, ha kivirágos szép idő van aznap és inkább reggel.

Egy múzeum volt a következő pont a város belső részében, ahol voltunk már, a National Art Gallery. Ide eredetileg azért jöttünk, mert volt egy kiállítás, ami még pár napig volt nyitva, Ohmaki Shinji művészé. Meglepett, de ingyenes volt, viszont nem túl nagy. Igazából két erős pontja van, az első két szoba, a többiben nem is igazán fotóztunk.

Volt viszont megint egy kalligráfiával kapcsolatos kiállítás, Marci pedig szeretett volna visszamenni az első terembe, mert egy képet nem csinált meg, amit szeretett volna, így én benéztem addig az újragondolt japán graffityk termeibe. Sokat el tudnék képzelni a lakásunkban.

A közelben volt a Hie szentély, ahol egy részt, a kapukat abszolút nem néztük meg, így elsétáltunk még de is. Egész sokan voltak ahhoz képest, hogy nem volt ünnepnap, se turistaidőszak. Nem túl szép az itteni goshuin amúgy, de szép füzeteket (goshuincho) lehet kapni. Útközben láttunk momijit és virágzó cserifát is, aminek a pár virágját rommá fotóztuk hármasban egy lelkes japánnal.

Az Ikebukuro negyedbe mentünk, ismét egy szokásos helyünk, bár külföldiek között kevéssé ismert (még) hála az égnek. Itt meg akartuk nézni az új Anime Towert, de persze zárva volt, megtaláltuk viszont a baglyot és egy csodás yuzus rámenes helyet, ahol frankón ráreszelték a yuzut a levesre, nagyszerűt ettünk megint.

Este még lecsorogtunk a Shibuyához, ami nem volt egyáltalán tervben, igazából karácsonyi vásárba akartunk menni, csak eszembe jutott, hogy van egy Hachikos napi bérlet, amit meg akartam venni későbbi felhasználásra, mert most van Hachiko 100. születésnapja és kiadtak egy speckó kártyát. Ha már itt voltunk, akkor viszont lett egy új hely, ahonnan jól látszik a kereszteződés, felmentünk ide. A “belépő” 1500 yen, ebben benne van egy ital is, de bűn rossz volt a lemon sour, amit kértem. Van egy külső és egy belső rész is, hát a belső lényegesen jobb ilyen hidegben.

Teljesen kidőltünk, 27000 lépésnél is többet tettünk meg. Reggel korán keltünk, átvettük a következő 10 nap kisautóját, amiben ülve írom most ezt a posztot és megnéztünk pár csatornafedelet, majd indultunk az Izu-félsziget felé, hogy rágyógyuljunk kicsit a Fujira.