Megjöttünk, megjöttünk, rapid látogatás és rohanunk is tovább ugye, most a Haneda reptéren várjuk a repcsinket.
Nemhogy időben érkeztünk Tokyoba (és nem Saigonba), hanem negyed órával korábban 🙂 Vettünk szépen jegyet a vonatra és mentünk is a városba, hogy találkozzunk egy barátunkkal, Fumievel, akivel elmentünk egy tök jó kis halas ebédre.
Az első japán ebédünk. A rizsen a fura izék kicsike halacskák, jobbra fent desszert, lent sima miso leves és halacska persze. Rendkívül finom volt 🙂
szárított polip rágcsa
Miután ezzel kész voltunk, már félhulla állapotba kerültünk a kimerültségtől, nem sokat aludtunk a Moszkva-Tokyo járaton, de azt is rosszul. Meglepetésre tök átlagos volt az Aeroflot, semmi extra, nade semmi rossz és még mindig azt kell mondanom, a Qatarnak elegánsabbak a lányai és az ülések, az egésznek a feelingje jobb, de semmi baj nem volt az Aeroflottal is. Kevesebb csicsa, de teljesen korrekt kiszolgálás, az ételre se volt panasz.
magyar nyelvkönyv japánul
Fejlemények:
– személyiségi jogok miatt nem nevezhetem meg, ki, de egyesek otthon hagyták az asztalon a bőröndkulcsukat, még “jó”, hogy a toll+cipzár kombóval simán ki lehet nyitni a bőröndöt
– az orosz gépekre nem 20kg volt a súlyhatár, hanem 23 😀 köszönjük, emese, még jó, hogy ezért vettem ki otthon dolgokat. Mindegy, legalább van hova pakolni
– most adtuk be az ANA gépére is a csomagokat és bizony ide is 23kg van… (mert nemzetközi gépként megy tovább)
7535km-t repültünk és volt rész, ahol 1012km/h sebességgel, klafa.
Bárhova néztél az ablakon, az mind-mind Oroszország. Na már persze ha kiláttál volna, ahogy nem, mert sűrű sötét éjszaka volt nagyrészt.
Természetesen egy nemtomhányemberes nagy gépen (Airbus A333) sikerült kifogni az egyetlen nem működő monitort, de rebootolták és meggondolta magát, más kérdés, hogy mennyi értelme volt. A játékok vackok voltak, a filmek szokásosak.
Kaptunk szerencsesütit a kajához és tök jó, az enyém mutáns volt, ikreket rejtett 😀 Dupla szerencsém lesz.
Bekapcsolták a repcsin a gép orrán meg alján levő kamerákat le- és felszálláshoz, ez is érdekes volt, még nem láttam ilyet.
Szóval most üldögélünk csendesen, végre kis nyugalom. Megyünk sushit venni a hatalmas, egy órás repülőútra 🙂
