Már ami Osakát illeti. Durván végigaludtuk a repülőutat, de írd és mondd amint elindult a repcsi, elkezdett gurulni és én aludtam. Legközelebb a cél közelében ébredtem, majd ahogy odavágta a gépet a kifutóhoz, akkor megint.

Ahogy egy ismerősömmel beszélgettünk Londonnal kapcsolatban, hogy kevés a fehér ember környékeken: na a repülőn mi voltunk nem japánok. Slussz passz.

Az ANA gépével repültünk át (boeing 777-200) ide. Na most ez ugye egy bitang nagy gép. Nagyobb, mint amivel a Moszkva-Tokyo vonalon jöttünk. Nem viccelek: 15 perc alatt beszállítottak minket és azonnal elindultunk és érkezéskor 5, azaz ÖT perc alatt mindenki kint volt a gépből. Senki se emelte fel a seggét, amíg nem engedték meg, de akkor rögtön és rendezetten leszedték a csomagjukat, sorba álltak, aztán cipzár elv alapján kiengedtek mindenkit (több ajtón természetesen). A csomag eltartott pár percig, de az se volt vészes.

A Haneda amúgy az eddig látott japán repterek közül a legszebb, a Kansaira nem emlékszem, majd hétfőn meglátjuk.

Éppen elértük az induló buszt, ami a szállodánk közelében tett le fél óra múlva (annyira rendes mindenki és mindent japánul magyarázok meg minden, sokkal jobban megy, mint tavasszal).

A hotel rendben van, a szoba átlagos, de tiszta. Kaptam egy kis szütyőben női dolgokat ajiba, krémeket meg ilyenek.

Férfiak a vonaton, egyik élénk pink bőrönddel, ami fénylik is, a másik női válltáskával a karján, hát bakker de tényleg 😀 Bieber-hasonmás verseny van megint, egyszerűen néha felsikítok. De itt egy lesikép:

zseniális takoyakit ettünk, bár a srácok mosolya nem őszinte

[supsystic-gallery id=666]

Takoyaki: tésztában sült polip darabokra vágva (nem, nem rágós, ellenben leégette a bőrt a szájpadlásunkról), kintről szósszal, kérésre majonézzel kicsit meglocsolva, rá kicsi sült hagyma és friss hagyma hozzá. Valami isteni finom, amúgy meg helyi specialitás (olcsó és finom).

Még lőttünk kis édességet a hotel előtti boltban, egészen fincsik ezek is. Na ki találja meg a legfinomabbat a képen? 🙂

Most pancsi és alszi, mert holnaptól verseny.

Ja, miután visszaértünk a szállodába, láttuk, hogy ingyen eszemiszom van, midnight ramen est, ingyen ramen leves, amit te készítesz össze és Asahi sört. Kihagytuk, mert tele is voltunk meg késő is volt, de na 🙁

Túl vagyunk 48 óra alatt 2:50, 8:45 és 1:00 óra repülésen és 5 különböző reptéren. A java még hátra, ez csak megterhelő volt.

Figyelem, dontpánik, ott nincs netünk, legközelebb itteni idő szerint vas este blogolok. Amíg más hír nem érkezik addig most szólok: élünk.