Nem két egymás utáni napon voltunk ebben a két városban sem, de ez nem fontos. Nyilván ezért kezdem ezzel a posztot amúgy 😀 Na mindegy. Csak mobilt vittem magammal Himejibe, fényképezőt nem.

Narában mázlink volt, nem volt olyan nagyon hosszú a sor a házi mochihoz, így majdnem mindenki kipróbálta. Később sült édes burgonyát is ettünk útközben. Először a Kofukuji templomhoz mentünk, be is mentünk a Buddhás nagyterembe és a goshuinhoz kaptunk kis origami szarvast is.

[supsystic-gallery id=1564]

A Todaijihoz úton exponenciálisan nőtt a turisták és az őzikék száma is, de nem volt annyira tragikus, mint Kyotoban. Most sokkal szelídebbek voltak amúgy az utóbbiak.

[supsystic-gallery id=1565]

Nagyon szép fényeink voltak az Isuien kertben, így rommá fotóztam magam, holott már kétszer voltam itt bent is.

[supsystic-gallery id=1566]

Volt időnk, így kényelmesen, tovább növelve az őzikék belét mentünk át a Kasuga Taishához, ahol láthattunk egy shinto esküvő egy részét is. Elfelejtettem mesélni, de Nikkoban temetésbe szaladtunk bele, így most akkor ez is megvolt.

[supsystic-gallery id=1567]

Úgy volt, hogy este még múzeumba megyünk, de akkora dugó volt a városban, hogy csak gyalog lehetett volna közlekedni, az én buszom például összesen egy 25 perces út lett volna, ehhez képest az első megállóig 45 percet álltunk a “forgalomban”. Én mondjuk bealudtam. Így történt, hogy végül mindenki evett valamit, én az állomásnál egy kis rántott halat és rákocskákat.

A Himejis napon kiderült, hogy teljesen felesleges volt az aggodalmam, hogy kevés cserifát fognak látni a manóim, mert a kert 1600 cserifája teljes pompában virágzott. Ide én nem mentem be velük, leültem kicsit a laptoppal az ölemben dolgozni. Volt már rosszabb irodám is, meg kell mondanom.

[supsystic-gallery id=1568]

Mivel vettünk erre a napra egy bérletet, kérdés nem volt, hogy a délutánt a Shosha-hegyen fogjuk tölteni az Engyoji komplexumban. Nem is tudtam, hogy itt is ennyi cserifa van egyébként. Nagy feltöltődés a fák és a faépületek között sétálni a hegytetőn. Sajnos most bambuszbot kevés állt rendelkezésre, pedig úgy az igazán jó 🙂 A hegyre amúgy nem sok külföldi jön fel, most is csak kettőt láttunk rajtunk kívül és alapjáraton kevesen voltunk egyébként is, talán ha harminc látogató volt bent.

[supsystic-gallery id=1569]

Este még Kobéban kiszálltunk, a többiek ettek jó kis marhát, én csak mászkáltam egyet és letoltam egy sült édesburit.