Nem létező fogalom a cím, csak így akartam összefoglalni a pár napos kirándulásunkat a Gili Air, Gili Meno és Gili Travangan (továbbiakban Gili T) szigetekre.

Erről a három szigetről van szó (van egy negyedik Gili is délebbre), így korán keltünk, hogy behajózhassunk.

Sok lehetőség van eljutni ide, mi egy kényelmeset választottunk, miszerint reggel 7 körül felvesznek minket egy kisbusszal, elvisznek a kikötőbe (Padang Bai), ott behajózunk, majd visszatéréskor vár minket a sofőr újra és elvisz minket a kívánt hotelbe. Ez fejenként 600 000 volt, de amúgy a hajó maga se olcsó, taxi is lett volna legalább 200 000, így ez okés volt. A kikötő nagyon kívül esett a komfortzónámon, megkaptuk a jegyeinket (nyakbaakasztós biléta), voltam WC-n (jó ötlet volt, a hajón rémes volt) és vettünk nekem egy banánt, hogy kicsit jobban legyek, mert már a kezem remegett az egésztől. Egyfolytában zaklatnak az árusok itt minden külföldit. A hajó elvileg megvan, mikor jön, gyakorlatilag azért nem túl pontos, a miénk szerintem fél órát késett. Nyilván a víztől függ, de na. A szigetről még kilépőpénzt kell fizetni egyébként, ez fejenként 10 ezer. Simán lehúzás, ha oldalról megy be az ember, akkor nem kell fizetnie, az ellenőrzés elég lagymatag. A hajón az ülések kényelmetlenek (4-4 kiosztás), a tetőn van még pár hely, de érdemes átgondolni, mert ott erős szél lehet, felcsap a víz is, illetve ha süt a nap, akkor nagyon éget.

[supsystic-gallery id=1505]

Gili Airre érkeztünk, itt foglaltunk megint egy saját medencés villát. Először beültünk enni, miután kifizettük az érkezési szigetpénzt. Nettó lehúzásnak tartom, de legyen, nem ezen múlik a büdzsénk. Ezen a három szigeten egyébként nagyon sok a kis lovaskocsi. Később megkédeztük, miért kizárólag csődörökkel húzzák őket, mert szerintük a csődik erősebbek. Egyébként autómentes mindhárom sziget, ezzel is szállítmányoznak, illetve elektromos vagy hagyományos cangát lehet bérelni, de turistaként teljesen vállalható az első két sziget gyalog is. Sportosabbaknak a harmadik is. Mi sétáltunk egy kicsit, majd lovaskocsikáztunk. Útközben volt sok stand, ahol napos kirándulásokat értékesítettek, mi is megállapodtunk az egyiknél másnapra. Ja igen, sok a macska a szigeteken, de kutya egyetlen darab sincs, gondolom, tilos a behozataluk a macskák miatt. A macska praktikus lehet a kígyók elleni védekezésben (Kenyában így volt).

[supsystic-gallery id=1506]

Az első estét egy strandra kiülős helyen töltöttük naplementét fotózgatva. Iszonyat kevés turista van, ezen a környéken rajtunk kívül volt még két pár, egy orosz és egy vegyes, ahol a férfi helyinek tűnt. sok épület le van lakva sajnos. Az emberek általában kedvesnek tűnnek, de nem tudom, milyen lehet itt az élet, amikor nincs miből élni, mert a turizmus kiesik.

[supsystic-gallery id=1507]

Reggel hétágra sütött a nap, ilyen szép időt még nem láttunk, amióta a környéken vagyunk. A reggelinket eléggé elbarmolták a szálláson, így a személyzet nagyon korrekten felajánlotta, hogy ingyen volt (amúgy 100 000 fejenként). Vettünk nekem kávét és sebtapaszt a lábamra, mert előző délután nagy ésszel belementem kicsit a tengerbe, ezután pedig a papucsomban levő homok sebesre törte a lábfejemet, majd mentünk a csónakhoz. Ott kiderült, hogy akivel megállapodtunk előző nap és aki azt mondta, hogy ő visz minket a hajóján (privát utat foglaltunk, de úgyse lett volna más ember), ő nem jön, szóval 3 helyi sráccal vágtunk neki a programnak, ami az volt, hogy elvisznek minket egy kicsit snorkelezni egy helyre, ez kvázi a bemelegítés. Ezután elmegyünk egy süllyesztett szoborcsoporthoz snorkelezni és utána teknősökkel fogunk merülni. Na persze vízalatti kép egy sincs, mert évek óta halogatom, hogy vegyünk egy GoProt, pedig itt atom lett volna. Az első merülés nem volt nagy dolog, láttam már ennél szebbet, de Marcinak ez sokkal jobb volt, mint a Boracay-os merülése, szóval élvezte nagyon. A szoborcsoportnál annyi ember volt, hogy az kegyetlen, élvezhetetlen volt emiatt és nagyon hullámzott is a tenger. A teknősös nekem viszont szinte az egész Bali utazás csúcspontja volt. Az egyik fiú végig jött velünk a vízbe is, segített nekem algacsomókat szedni, amikkel etethettem a tekit és kicsit meg is simogattam (de igyekeztem azért nem zavarni őt). Találtunk egyet partközelben, ő eléggé le volt terhelve turistákkal, de szerencsére még kettő volt a közelben, így velük is úszkáltunk. Tényleg nagyon jó volt, kár kihagyni, ha valaki erre jár, nincs is ilyen színű víz a világon.

[supsystic-gallery id=1508]

A merülések után kiszálltunk a Gili Meno szigeten. Nagyon le van lakva, de tényleg. Úgy látszik, indultak itt befektetések, egy hatalmas szállodakomplexumhoz tartozott a szoborcsoport is, de megálltak. sétáltunk egyet, ittunk egy kávé shake-et, aztán mentünk tovább Gili T-re.

[supsystic-gallery id=1509]

Gili T a legturistásabb az összes közül és megmondom őszintén, hiba volt, hogy nem ez volt a bázisunk. Összeránduló szívvel vettem észre, hogy a teknősös merülésekhez lehet GoProt és bérelni. Most mehetünk újra… 😀 Itt még több a ló. Béreltünk két elektromos cangát, lefoglaltunk egy privát hajót visszafelé (mert a menetrend szerinti túl korán ment számunkra, 4 felé és mi még naplementézni akartunk a tengeren), ittunk méregdrága koktélt, ettünk finomat és jól nem vettünk Gilis hűtőmágnest. Kár érte, node úgyis vissza kell valamikor mennünk. A hajó időzítése tökéletes volt, szép naplementét láthattunk.

[supsystic-gallery id=1510]

Reggel hamar elhagytuk a szállást, mert még terveink voltak. Egyrészt ettünk egy jó kis reggelit egy közeli bowl-os helyen, másrészt úgy volt, hogy 9 körül kint kell lennünk a kikötőben, mert indul a hajónk. Útközben vettem egy cukker gyíkos karkötőt, amit kókuszhéjból faragtak. Nyaklánc volt eredetileg, de megkértem, hogy alakítsa át karkötővé, nem volt gond. Most mit mondjak? 11-kor már indultunk is és ezzel teljesen keresztülhúzták a napunkat, mert se előtte, se utána nem nagyon volt idő bármit csinálni.

[supsystic-gallery id=1511]

A hajó dugig volt töltve, az emberek nem ültek be egymás mellé, ahogy az ülések voltak, volt sor, ahol csak ketten ültek, meleg volt, blöeh. Nem mentünk fel a tetőre, mert előző nap annyira buták voltunk, hogy nem figyeltünk a leégésveszélyre, nem voltunk bekenve és a kristálytiszta vízben a hátunk úgy leégett, hogy a táskát is néha csak kézben tudtuk vinni. Visszaérkeztünk a Padang Bai kikötőbe és innen majd a következő posztban folytatom.