Na most az van, hogy a Turkish addig tűnt egyelőre tökéletes választásnak, amíg nem törölték a mi napunkra a TK50es Istanbul-Tokyo járatot 😀 és átraktak minket későbbre.

Két nap szórakozás és kínlódás után megszültük a végeredményt, az alábbi változások történtek (ja igen, márciusban repülünk csak, don’t panic).

Eredeti terv: március 17-én mentünk volna a reggeli géppel Istanbulba, amivel dél körül érünk oda, majd a délutáni járattal (van egy éjszakai is) Tokyoba tovább, mindössze két órányi várakozással az Atatürk reptéren, ami pont elegendő. A reggeli géppel való elutazás stimmel is, azzal nem történt változás.

Átraktak minket az éjszakai gépre, amivel nyertünk egy 12 órás layovert (nem tudom, mi a neve magyarul) Istanbulban. Mivel ugye elhagyhatjuk a repteret, ezért ez annyira nem probléma. Egy nappal később és este érünk Tokyoba, ami közel se ideális jetlag szempontjából. Ezt kifejtem, mert hátha az olvasóim nagy része nem repült még hosszú távon, nagy időeltolódással, meg mert szeretek gépelni és hajt a kávé most. Szóval kedd reggel felkelünk korán, mert 9:25kor száll fel a gépünk Istanbulba. Ehhez úgy fél 8 körül kint kell lennünk a reptéren (óriási pozitívum: 30kg csomaghatárunk van a feladott bőröndre, sose volt még ennyi). Reggelizünk egy jót a gépen (gyk: kapunk egy szendvicset), majd ottani idő szerint (van +1 óra időeltolódás) 12:20kor érünk oda. Reményeim szerint 2 körül már a városban kavirnyázunk, majd városnézünk ott késő estig. Este 10 környékén visszamegyünk a reptérre és hajnal 1kor felszállunk a gépünkre, ami Tokyoba visz. Az ottani eseményeket nem lövöm le előre, nem fantáziálás ez, hanem egy blog a már megtörtént eseményekről. Remélem, minden passzentosan fog menni. Olyan szempontból ez biztonsági játék is, hogy januárban kétszer törölték a reggeli Budapest-Istanbul járatot, viszont akkor estig van módja a Turkishnek, hogy eljuttasson minket Istanbulba, hogy elérjük a csatlakozásunkat.

Sakurára feeeeeel! 🙂