Vicenzát teljesen kihagytuk most, bár van itt is a bakancslistán egy látnivaló, de Marci nem volt még Veronában, én pedig bármikor szívesen bemegyek ide is (Velencéről vagy Nápolyról ugyanezt nem lehet elmondani), így letettük megint a kocsit és biciklire pattantunk. Annyi, hogy most nem kellett figyelni, hogy melyik parkolóhely ingyenes (ugye a fehér ingyenes Olaszországban, a kék fizetős, a sárga tilos), mert ünnepnap volt, így Júlia sírjánál álltunk meg.

Úgy kezdődik, hogy a sír annak idején, amikor én voltam bent, nagyon lagymatag semmi volt, most felhúztak köré egy komplett múzeumot, nagyon érdekes az egész és csak 4 euro a belépő, így mostantól ajánlom bárkinek. Régen nem ajánlottam, mert egy fiktív történet fiktív szereplőjének az állítólagos sírja hát… nem túl izgi se kulturálisan, se sehogy. A kutya kint kell várakozzon, de van kikötéshez hely.

[supsystic-gallery id=975]

Elgurultunk a főtérre az arénáig, hát itt annyi ember volt, amennyit rég láttam. Egyrészt baromi sok volt a kínai turista, másrészt komplett iskolai csoportok voltak, gondolom, az ünnepi megemlékezések miatt. Összesen nem láttam ennyi embert szerintem az évek során Veronában, mint most csak ezen az egy téren 😀 Természetesen az arénánál odaszóltam, hogy érkezünk (hehe, vagy kitalálták), fel volt állványozva. Befelé olyan sor állt, hogy meg se próbálkoztunk vele, inkább elindultunk a sétálutcán (a canikat a téren hagytuk, alaposan kikötve). Ettük fagyit, vettem egy kis nyakláncot és megállapítottuk, hogy annyi ember van Júlia erkélyénél, hogy a tömeg miatt, ami áll a bejáratnál a kis galériában, nem lehet bejutni. Egyszerűen meg se próbáltuk kutyával és fényképezőkkel, inkább elmeséltem Marcinak, hogy itt a fiktív nő reális szobra, aminek már nem csak a melle csillog a sok taperolástól (mert állítólag az meghozza az igaz szerelmet), hanem a segge, a dereka is és lassan elkopik az egész.

[supsystic-gallery id=976]

Elmentünk egészen a folyóig természetesen, de piszok sok ember volt mindenhol. Átmentünk a túloldara, ahol láttam egy kiírást egy felvonóról, meg mondta ember, hogy szép lehet a kilátás onnan, így gyorsan kikerestem neten, hol van és kiderült, hogy csak 2 euro, így felmentünk vele. A kutyának kellett volna szájkosár, de nagyon cukik voltak, azt mondták, hogy felmehet így is, annyi a kikötés, hogy akkor csak külön utazhatunk benne, csak nekünk volt egy saját felvonónk, így nem mi utáltuk meg a helyet, hanem a többiek utáltak minket, akiknek meg kellett várniuk a következő járgányt 😀 Mi engedtük volna volna, ha ők beleegyeznek, hogy a kutyával együtt utaznak, nem a mi döntésünk volt. Egyébként a kilátó tényleg nem rossz. Beültünk a fenti kis bárba, enni nem lehetett, tele voltak, csak egy salátát kértünk és kávét, de egy csalódás volt a személyzet, tényleg. Ritkán szólok be olasz helyeken, itt elérték. Inkább ne üljetek be, csak élvezzétek a kilátást, ha erre jártok.

Nincs túl messze a Garda-tó, de parkolóhelyet találni Sirmionéban ünnepnapon, hát… sok szerencsét 😀 Legalább fél órát maszatoltunk, aztán végre találtunk egyet, onnan pedig eltekertünk a várig, de eléggé messze volt. Leraktuk a biciket a bejáratnál, hogy akkor bejárjuk sétálva a helyet, de élvezhetetlenül sok ember volt, így egy órát maradtunk csak.

[supsystic-gallery id=977]

Estére már csak az maradt, hogy a szállásra menjünk és még egy vacsihelyet keressünk. Nem szoktam egyébként hoteleket ajánlani, de most mégis megteszem. Ha a Garda-tó északi részénél jártok, ajánlom a Hotel Santoni Freelosophy szállodát, főleg bicikliseknek, van külön tárolójuk, egy kisebb szervizük, illetve túráik cangásoknak.