Péntek reggel felmásztunk egy rendes, menetrend szerinti buszra (van ám a versenynek is ingyenes busza, de az később megy csak, nekünk ki kellett menni korábban) és kimentünk a lovardához, ahol átszálltunk a belső, ingyenes buszra. El lehet képzelni, mekkora a hely, ahol két belső buszjárat van és lehet golfautókat bérelni. Fürdő, gokartpálya, íjászmezők, lovarda, három szálloda, focipálya, teniszpályák, van itt minden.

Este a kakegawai állomás egy kis éttermében akartunk enni, ami jó választás volt a hely szempontjából, nagyon kis hangulatos, japános étterem (még a cipőt is le kellett rúgni a bejáratnál). Kajákban már sikerült rosszat is választani, az árak átlagosak voltak (ha nem nézzük az itt ritka jelenségnek számtó felszolgálási díjat). Gasztrorészleg következik. Volt itt most ismét a nagy kedvenc rája, takoyaki, kis halacska, de nem rizsen, hanem üvegtésztán, meg mindenféle jóság. A koktél mondjuk vizesnek tűnt.

[supsystic-gallery id=373]

Szombat reggelre már felmértük a terepet és korán lecsaptunk két, ingyenesen kölcsönözhető biciklire, azokkal tekertünk ki a versenyre. Az időjárás elkényeztetett aznap is, végig sütött a nap, csak a szél volt erős, ami ilyen nagy obiknál már kihívások elé állítja az embert, viszont lett pár cserifa és este fotóztunk még valami más viriket is.

[supsystic-gallery id=374]

A hétvégén amúgy gyozát ettünk meg helyi főtt krumplit, az enyémen ikra volt, Marcién pedig misopép.

[supsystic-gallery id=375]

Hazafelé megálltunk minden kisboltban és elhoztunk kis ételeket, ebből állt össze egy akkora vacsora, hogy a másnapi ebéd is ez lett. A nap érdekessége volt, hogy odafelé a bicikliúton kiesett a krokodil hajcsat a zsebemből, ezért egész nap kócosan fotóztam, viszont hazafelé tekerve észrevettem. Ott volt a földön, senki se vette fel, tette zsebre, eszem megáll. Ilyen is csak itt történhet meg. Az meg mekkora mák, hogy észrevettem, nem is kerestem egyáltalán.

Vasárnap reggel kihoztuk a dolgokat a hotelből, kibuszoztunk a versenyre, letoltuk a napot (félig esőben), aztán este vonatra ültünk és visszarobogtunk egy shinkansen vonattal Tokyoba. Itt leraktuk a cuccokat a hotelben, ami a Haneda reptér közelében van, mert holnap reggel repülüüünk.

Itt mesélem még el, mert ezzel lezárom ezt a részt, gondolni se akarok rá. Szóval még bementünk az Akihabara állomásra, mert Marci húgának tavaly ősszel vettünk valamit, ami aztán nem ment, ki akartuk cseréltetni vagy a pénzt vissza, hogy vehessünk neki mást helyette. Azt a balhét és webfordítós bulit, ami ebből lett, nem köszönte meg a srác, aki néha, ha nem értette, mit akarok neki magyarázni, egy igazi, tipikusan bunkó “hö” kérdéssel tudott válaszolni, hogy amikor végre odajött a főnöke és megoldotta egy egyszerű “hibás termék visszavétele” menüponttal a dolgot, akkor azért elmondtam neki, milyen szenny alak volt. Gusztustalanul viselkedett néha, még a végén beírta a fordítóba, hogy “szerintem sok termékre nincs Magyarországon támogatás, máshol kellene vásárolni”. Ez azért kicsit kiütötte a biztosítékot. Csak azért érdekes ez a kis intermezzo, hogy lássa mindenki, itt is csak emberek élnek, itt is akadnak bunkók, csak talán kevesebb van.

Levezetésképpen ettünk egy jó takoyakit és egy crépest, majd esti cserifákat fotóztunk a hotelhez visszafelé jövet. Mondjuk, mivel este volt, más választásunk nem volt, a nappali kicsit megoldhatatlan volt 😀