Tegnap már szebb időnk volt, úgyhogy az egész nap a strandolás jegyében telt. Délelőtt a hotel előtti strandon nyomultunk, ahol ugyan sütött a nap meg le is égtünk, de a vízbe bejutni kínszenvedés volt nekem, tele volt koralldarabokkal a part, amik jobban szúrnak, mintha kavicsokon lépkedne az ember.

Ettünk egy kis édességet délben a hotel cukijában (magadnak raksz össze amit akarsz, fagyi, csokifondue, pancake, mindenféle izgalom. Innen mentünk a sziget másik oldalára, miután felhős lett az ég. A másik parton teljesen napos, szép volt. Átmentünk hidakon át kis szigetek láncolatára. Útközben végre láttunk lovakat is, bár az istállót inkább egy tákolt romhalmaznak hívnám.

Nagyon szép környék, azt megállapítottuk. Betértünk egy sóbányához, ahol szép kilátás fogadott minket és rekkenő hőség.

A végén az Ikei szigeten találtunk egy elhagyatott kis strandot, ahol forgattak egy klipet, de a másik fele teljesen üres volt, szóval lepakoltunk oda szépen, hogy a másik felünket is átgrillezzük. Érthetetlen módon amúgy ez nem sikerült, nem égett le a front oldal még.

Itt a temetők egészen mások, mint amiket Japánban láttunk eddig, a családoknak nagy márvány szentélyük van, kicsit groteszk, hogy bárhol az út szélén felbukkanhat egy vagy több.

Visszaindultunk Naha felé, közben átbeszéltük és tutira akarjuk a kocsit tovább birtokolni, úgyhogy meghosszabbítottuk Március szépét a repülés előtti éjszakáig.

Szépen leértünk Nahába, bár nagyon nagy dugó volt. Leraktuk a csomagokat és a kocsit a hotelnél, kibuliztunk egy olyan szobát, ahol levegőt is lehetett venni, mert nem dohányzó volt, aztán mentünk a Kokusai Dorira enni valamit és körbesasolni, hogy mi változott – nagyjából semmi, csak hangosabb lett a környék. Hangulatos, de nem túl erős helyen ettünk helyi dolgokat, tempurázott külsejű szilvával körbepuszilt halat édes burgonyával én, Marci pedig valami rákos goyás (tipikus helyi zöldség) izét.

Utána még kicsit sétálgattunk a Kokusai Dorin, majd fagyizás (az egyik édesbabos) és mentünk aludni végre.