Olyan fáradt voltam, hogy ettem, felmentem és azzal a lendülettel majdnem végig aludtam ma 9ig. Itt van viszont, amit még a lovas pályáról hazafelé írtam a buszon:

Most sokat beszélgettem egy kínai lánnyal, kevesebbet még párral.

• Az egyetemen nem választhatják meg, melyik órára hogy akarnak járni, fix órarend van és csak angolt tanulhatnak (az ő egyetemükön mindenképp, én tudok olyan helyről, ahol lehet magyart is tanulni, biztos lehet más nyelveket is).
• 10 yüan az ebédért még OK, 30 már kevésbé, de még úgy mondjuk.
• Szeretnek itt élni, de irigylik az európai nők lazább, szabadabb életét, nekik fontos egy jó házasság és nem tudnak csak úgy nekiindulni a világnak.
• Nagyon népszerű itt is a meki, vannak, akik naponta ott esznek, ami rossz, hiszen tudjuk, hogy mostanában az ázsiai népek a legegészségesebbek talán a világon, mindenesetre magasabb az átlagéletkoruk (és igen, láttam temetőt itt kint) és a mekis kaja sokminden, csak nem olcsó és nem egészséges (itt jegyzem meg, a meki centire ugyanannyiba kerül Hong Kongban, mint otthon, itt még nem néztem, nem fecsérlem erre az időmet).
• Ők se szeretik a csípős sechuani konyhát, errefelé nem divat a csípős.

Majd még lesz több infóm, holnap megyünk városnézni a lánnyal, akivel sokat beszélgettem (QiQi a beceneve, de kicsit nehéz nekem cicinek hívni bárkit).

Ma megint én voltam a különleges állatfajta, de olyan szinten, hogy mivel most a közönség ott állt mellettem-mögöttem, így most nyugodtan fotózhattak engem. Hol egyedül, beszélgetve a lányokkal, fotózás közben, kínai fotóssal együtt, aki odaállt mellém pózolni, áááááh… Meg megint akartak egy interjút velem, baromira keresik a külföldi arcokat, ez most valami helyi TV volt, de legalább most megkérdezték előtte, hogy beleegyezek-e (naná, mert fotósoknak lezárt terület volt, nem tudtak bejönni). Eddig csak az orrom alá tolták a mikrofont, hogy akkor most TV interjú. mindegy, nem fáj, de nem tudom, mihez kezdenek a válaszaimmal. Majd jól örülnek neki.

Kifelé jövet egy srác mutogatott a mellkasom felé és mondta, hogy óóóó, milyen szépek. Mivel eddig nem volt pofátlan egyik se, gondolom, a kitűzőkre gondolt. Valamint megkaptam a 9. kitűzőt 😀

Most a nézők kitalálták, hogy bizony ők fontosabbak bárkinél, úgyhogy tűnjek el az útból. Onnantól security is ott állt velem (nem sok fotós volt itt, én voltam viszont végig, sokszor egyedül) meg az önkéntesek is építették le őket meg mondták nekem, h csak ignoráljam őket. Fura volt, általában arrébb megyek, ha kérnek, bár most csak egy pontról volt viszonylag sok fotóznivalóm, nem véletlen, hogy oda álltam.

[supsystic-gallery id=612]

Megjelentem egy új-zélandi honlapon, egész jó, bár nem egyeztettünk rendesen, így megvágták meg alá is tettek linket, de most már akkor stimmelni fog.

Most kikeresek valami programot és megyek a városba, aztán meg este box lesz Foshanban, kiváncsi vagyok. A szinkronúszás kimaradt ma reggel (bírt a fene felkelni 5:30kor megint) és ez valszeg így is marad, de majd túlélem valahogy.