Nem maradhat le az utolsó két nap akkor sem, ha túl sok dolgot nem csináltunk 🙂 Szóval először csütörtökön betévedtünk egy francia bevásárlóközpontba és leraboltuk kicsit. Ezzel gyakorlatilag úgy megcsúsztunk, hogy dél lett, mire átléptük a francia-svájci határt.

Ahogy átértünk, beléptünk Genf városába, ami nekem egy ici-picit csalódás volt, de ebben nagyon nagy szerepe volt az esőnek és annak, hogy iszonyatosan nehéz volt parkolóhelyet találni. Pluszpont, hogy mindegyik parkolóautomatánál lehet kártyával is fizetni, mert frank egy szem nem volt nálunk. Nem vettük le a cangákat, ilyen időben semmi kedvünk nem volt a vizes ülésre tenni a fenekünket, inkább gyalog jártuk be a belvárost.

[supsystic-gallery id=869]

Próbáltuk kicselezni az esőt és elmenekülni, de a mocsok jött velünk innentől kezdve, de még Ausztriában is utolért minket. Elmentünk Neuchâtel városába, ami biztosan sokkal szebb esőben. Szerencsére parkolóhelyet itt könnyen találtunk (ráadásul ingyeneset), majd egy liftet is, ami felvitt a hegytetőre. Lefelé már nem tudtuk használni, mert csak 19 óráig volt nyitva, viszont így lejutottunk a főtérre is és megnéztük az esőben kevéssé vonzó tavat is.

[supsystic-gallery id=870]

Innen már csak a szállásunkra mentünk, ami nem ennek a blognak a tárgya, de annyit mondhatok, hogy ha valamikor Svájcban egy “Wohlfühloase für Hund und Mensch” szállásra foglalnátok szobát, akkor inkább ne tegyétek. Én szóltam.

Menjetek viszont el feltétlenül St.Gallenbe. Csudiédes kisváros, gyönyörű látnivalókkal és gyalog vagy biciklivel is könnyedén bejárható (a külső kerületekben van számtalan kvázi ingyenes parkolóhely is, csak a parkolóórát kell kitenni a szélvédő mögé).

[supsystic-gallery id=871]

Muszáj volt hazafelé venni az irányt, így átléptünk Ausztriába, onnan megint Németországba és estére hazaértünk, hogy másnap hajnalban indulhassunk versenyre, ekkor már a saját tartományunkban.