Ezt a bejegyzést a képek fogják elvinni a hátukon, előre szólok 🙂

Délelőtt elmentünk a Tokyo állomásra, ami gyakorlatilag a város központja technikailag. Itt van egy vasútállomás, ide fut be minden környéki járat, minden shinkansen, a metróvonalak is megállnak itt, a közelben vannak hatalmas felhőkarcolók tele irodákkal (bár ilyen van elég még szerte a városban, főleg Shinjukun), itt a császári palota (aktív), szóval itt van a legnagyobb rongyrázások egyike az országban. Felmentünk a központi posta tetejére, ami egy kilátó, bár igazából annyira nem lát ki az ember, mert körben magasabb épületek vannak, csak a vonatállomásra, ellenben ingyen van. Elsétáltunk még a környéken, megtudhattuk, hogy a fotókiállítás, amit meg szerettünk volna nézni, az október elején volt csak és 3 napig összesen, ergo lemaradtunk róla.

[supsystic-gallery id=437]

Megbeszéltük egy itt élő magyar lánnyal, Eszterrel, hogy találkozunk kicsit a Shibuyán, ahova én fehér cicaként mentem. Marcinak is volt maszkja, de nem nagyon vette fel. Felvették viszont több ezren mások a kosztümüket, így én csak kapdostam a fejemet, hogy mi merre, fotóztam ezerrel. Eddig se nagyon láttam a japánoknak azt a hírhedt szokását, hogy nem szeretik, ha fotózzák őket (a gyerekeket kifejezetten meg is állítják nekem, ha látják, hogy lőném), hiszen itt az emberek azért öltöztek be, hogy megmutassák magukat.

[supsystic-gallery id=438]

Itt maradtunk egy kicsit, aztán átmentünk a Harajukura, de ott alig voltak. Innen a Shinjuku külső részébe vettük az irányt, ahol volt egy bár, amit meg akartunk nézni, a Capcom bár. Agy alakú gesztenyés sütit ettünk, amiben pirosgyümis lekvár volt és egy késsel szét kellett vágni ettünk agy koktéllal meg (szerintük) extra csípős (lángokban álló) jalapenos nachost, hagymakarikákat. A játékokat nem nagyon értettük, de annyira nem is volt húha. Talán valakit jobban letöltött volna, aki játszott is ezekkel a játékokkal (ja igen, a falon beépített dolgok vannak, lehet játszogatni, ha valaki tud japánul).

Találkoztunk viszont Ladybearddel is, akit akkor még nem ismertem. Jó arc 🙂

[supsystic-gallery id=439]

Az est végére baromi rosszul lettem, így jöttünk haza, pontosabban Marci jött, én vonszoltam magam. Most azóta már alakul az állapotom (bár a többiek nagy örömére hangom nincs, szóval legalább szóhoz jutnak ők), Marci közepesen van, még mindig köhög. A szokásos göthösség, teljesen mindegy, milyen vitamint szedünk, milyen teát iszunk, rágyúrunk meg minden, akkor is lebetegszünk az első héten. Talán most már kijövünk belőle.

[supsystic-gallery id=440]

Kár, hogy átmentünk mindenesetre más helyekre, a Shibuyán állati nagy buli volt, lemaradtunk a legjobb kosztümökről :-/ na majd legközelebb.